A liberalizáció sikertelenségének oka a szerény árkülönbségek mellett az előfizetők tájékozatlanságában keresendő: a Vivendi önmagában nem volt képes a lakossági ügyfelek szolgáltató-váltási lehetőségekről való felvilágosítására.
A vezetékes távközlési piac nyitását megelőző találgatásokkal és túlfűtött várakozásokkal ellentétben mára pontosan nyomon követhetővé vált, hogy mit hozott a liberalizáció első éve a lakossági előfizetők számára. Bármennyire is meglepő, a budapesti közvélemény szerint a szabad verseny szellemével ellentétes piaci folyamatoknak lehetünk szemtanúi a BellResearch legfrissebb elemzése alapján, amely a Figyelő Trend most megjelent, decemberi számában olvasható.
A liberalizáció ismertsége a 2001. júniusában mért 68 százalékról 2002 novemberére 76 százalékra emelkedett, vagyis a vezetékes telefonvonallal rendelkező háztartások háromnegyede számára ismertté vált a szabad szolgáltatóválasztás ténye. Legalábbis ezt hihetnénk, azonban ismeretüket több kérdéssel szondázva gyorsan kiderül, hogy a telefontársaságok elsődleges célpontját jelentő – átlag feletti telefonszámlával rendelkező – budapesti háztartások liberalizációval kapcsolatos ismeretei igencsak felszínesek. A telefonkiadásokat viselő háztartásfők 56 százalékának fogalma sincs arról, hogy a liberalizáció milyen szolgáltató-választási szabadságot is jelent, és mindössze 13 százalékuk tudja, hogy jelenleg csak egyes hívásirányokban vehető igénybe más szolgáltató.
A háztartási döntéshozók tájékozatlanságát mutatja, hogy 47 százalékuk nem tudta megmondani, hogy a verseny milyen hívásirányokban érvényesül, további egyharmaduk pedig tévesen úgy gondolta, hogy a helyi hívások esetén is szabad a vásár.
[hwsw.hu]
