A nemzetközi sajtó előkelő helyen foglalkozik az első magyar Nobel-díjas íróval, miután szombaton Kertész Imre az uralkodói pár jelenlétében mondott beszédet a Svéd Királyi Akadémián.
Az ünnepélyes díjátadás kedden lesz Stockholmban, amit óriás kivetítőn lehet végignézni a budapesti Vörösmarty téren.
Kertész a jobb- és a baloldal összebékítésére vállalkozna
A párizsi Le Figaro Kertész-interjút és róla szóló írást közöl, amiből egy olyan író portréja rajzolódik ki, aki nem csak a vészkorszakban élte át az üldözöttek sorsát. A szocializmusban „önkéntes börtöncellájában” dolgozott, bulvárdarabokkal kereste kenyerét, és csak a kilencvenes években tudott kitörni apró garzonlakásából, azóta viszont külföldön él. Tovább
El País: címlapos összeállítás
A legelőkelőbb spanyol napilap kulturális melléklete tematikus összeállításban foglalkozik Kertész Imrével: a Sorstalanság 1975-ben jelent meg, miután az egyik neves budapesti kiadó főszerkesztője visszautasította azzal, hogy antiszemita. Aztán szinte észrevétlenül tűnt el, amíg a magyarországi értelmiség elismerése és a kilencvenes években a német kiadások sikere fel nem hívta a figyelmet értékeire – írja Dés Mihály, a Barcelonai Egyetem kelet-európai irodalom professzora az El Paísban.
Dés egy másik anekdotát is elmesélt annak érzékeltetésére, hogy a jobboldali magyar kormány sem szívesen támogatta Kertészt. Állítólag amikor egy német illetékes a magyar kulturális minisztériumhoz fordult azzal, hogy díjat ítéltek Kertésznek, azt a választ kapták, hogy lehetne helyette megfelelőbb díjazandó is, hiszen ő nem magyar, hanem zsidó író.
Nádas: írók bezárva egy kis nyelvbe
Nádas Péterrel készült interjújában az El País riportere úgy véli, hogy mostanában egyre ismertebbé válnak Spanyolországban a magyar irodalom egyes kiemelkedő alakjai (Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Szenkuthy Miklós, Illyés Gyula, a kortársak közül Kertész, Nádas, Esterházy, Krasznahorkai), de sajnos sok-sok elsőrangú író van, akit még mindig nem fedeztek fel. Nádas, osztozva a riporter véleményében, erre így reagált: „Nagyon is szomorú. Elsősorban azoknak, akik nem ismerik ezeket az írókat. És persze nekünk is. Jó lenne, ha nagy költőink – mint Ady Endre, József Attila, Weöres Sándor vagy Pilinszky János – ismertebbek lennének, annál is inkább, mivel a világirodalom legjobbjához tartoznak. Nem ismerik őket, mert be vannak zárva egy kis nyelvbe”.
Estreházy: vissza nem térő lehetőség
Esterházy Péter úgy nyilatkozott a lapnak, hogy a Kertésznek adott Nobel-díj miatt mintha valamennyire megnőne az a kis nyelvi sziget, aminek Magyarországot nevezte az újságíró: „A díj ajándék Magyarországnak. Ugyanúgy, ahogy a társadalomnak ajándék az a lehetőség, hogy elolvashatja Kertész műveit, és így elgondolkodhat a történelmünkről. Vissza nem térő lehetőség ez”.
A rendszerváltás után a magyar irodalomban létrejött változásokkal kapcsolatban Esterházy így beszélt: „A diktatúrában más lehetőségei vannak az irodalomnak. Még a szavak is máshogy viselkednek. A diktatúrának vége. De a következményeinek nem. Hozzá kell szoknunk, hogy normális országban élünk. A magyar irodalomnak nem kell utat keresnie. Az irodalomban nem létezik a kell, csak a lehet”.
A legtöbb spanyol országos napilap vasárnapi száma kulturális oldalain közölte Kertész Imre beszédét és lelkes hangon magasztalta irodalmát.
Kertész-interjú a Welt am Sonntagban
Magyarországon végre megkezdődik a múlt megvitatása – nyilatkozta Kertész Imre a Welt am Sonntag című német lapban Kertész Imre, aki a kapitalista demokráciát is egyfajta diktatúrának tartja. Szerinte nagyon sérülékeny civilizációban élünk és a haladásért keményen meg kell küzdenünk.
[Népszabadság]
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
