Sokak szerint egyetlen alkotmánytervezet is éppen elég lenne az Európai Uniónak, ezzel szemben kiderült, hogy tulajdonképpen kettő van. A hivatalos alkotmánytervezet mellett létezik ugyanis még egy, nem hivatalos, derült ki a múlt héten Brüsszelben. A hír nem kis zavart okozott, hiszen kiderült, hogy ez a bizonyos „másik” Romano Prodi bizottsági elnöknek és két bizottsági társának – Antonio Vitorinónak és Michel Barnier-nek – a munkája, amelyért eleinte senki sem akarta vállalni a felelősséget.
A sajtóhoz kiszirvágott információk kényszere alatt Romano Prodi „beismerő vallomást” tett. Eszerint két társával együtt megvalósíthatósági tanulmányt dolgoztak ki arról, hogyan lenne átültethető a gyakorlatba az a szerződés, amely a konventnek bemutatott alkotmánytervezet alapján készül. Romano Prodi szerdán a húsz bizottsági tag aláírásával ellátott hivatalos dokumentumokkal együtt a „Penelopét” is az elnökség elé terjesztette, ami sokakban felháborodást keltett.
Megerősítenék az EU-szerződést
A 177 oldalas tervezetet végül munkadokumentumnak minősítették, s ismertetését megelőzően kijelentették, hogy a megvalósíthatósági tanulmány nem feltétlenül képviseli az Európai Bizottság álláspontját.
Prodi tervezete azt szorgalmazza, hogy a tagországok tegyenek egy nyilatkozatot, amely megerősíti a lakosság döntését az EU-tagság fenntartását illetően. Az a tagország, amely ezt nem teszi meg, gyakorlatilag kilép az unióból. Amennyiben a tagországok öt hatoda jóváhagyja az új szerződést, az életbe lép, függetlenül az ellenkezők álláspontjától. Megfigyelők szerint egy ilyen cikkely komoly gondokat okozhat például Írországnak. (A legutóbbi ratifikálási problémát éppen Írországnak a Nizzai Szerződés megerősítésével kapcsolatos késlekedése váltotta ki.)
Kölcsönös támogatási kötelezettség vészhelyzetben?
A javaslat másik ellentmondásos pontja a NATO-szerződés ötödik cikkelyéhez hasonló kölcsönös védelmi klauzula, amely támadás esetén kölcsönös segítségnyújtásra kötelezné az EU tagországait. Mi több, Prodi titkos irata a segítségnyújtást kiterjesztené: amennyiben egyik tagország bizonyos rendkívüli események miatt különleges nehézségekkel szembesül, a többi tagország alapvetően szükséges támogatást nyújt. A javaslat szerint a védelmi politikának szervesen kellene integrálódnia az unió külpolitikai rendszerébe.
Ugyancsak várhatóan komoly vitatéma lesz, hogy az igazságügy és a belügy kiemelten fontos területté válna, egyes értelmezések szerint a társadalmi ügyek, a munkaügy és az egészségügy rovására.
