Mintha egy évtized kellett volna ahhoz, hogy kitisztuljon a szereposztás az internetről folyó vitában – és a társadalmi nyilvánosság termékeny fóruma lehessen a konferencia.
Az InterneT Hungary első három órájában igazi társadalmi párbeszéd jött létre, mert a résztvevők, az előadók (Kovács Kálmán informatikai miniszter Drajkó László az Axeleró vezérigazgatója Beck György a HP Hungary vezérigazgatója és Új PÉter az Index főszerkesztője egy asztalhoz ültek az előadásaik után és megvitatták a helyzetet. Már nem a kilátástalanság, vagy a fejben is alig követhető szárnyalás a jellemző fordulatok, hanem a szakmához méltó tiszta és sokoldalú helyzetelemzés.
Ugyan nem sikerült megtudni, hogy valóban jelentős többletekkel gazdálkodhat-e az informatzika tárca 2003-tól, mert Kovács Kálmán őszintén megmondta, hogy még semmi nem publikus a költségvetési tárgyalások pillanatnyi helyzetéről.
A hallgatóság levonhatta a következtetést, hogy Magyarország nagyon rosszul áll, (10 millió lakos, 3,6 millió háztartás, 0,76 millió pc, a háztartásokban, 0,36 millió háztartásban internet, 1,3 millió összes internetező.
a várható növekedés 2002-2006 között plusz 1 millió internet a háztartásokban.
Vagyis ahol tartunk az nem rózsás, viszont lassabban fejlődünk, mint a többiek. (2002-ben a nyugateurópai átlag növekedés 4 százalék, Magyarországon 2,8 és ez az ütem, 3,5 százalék a csheknél és 2 százalék a Lengyeleknél – az IDC adatai szerint)
Többet mondanak ennél az abszolút számok, hiszen a nyugat-európai átlag, az egyfőre számított IT költés dollárban 200-ben 900 dollár volt, míg Magyarországon csupán 200 dollár. A west part növekedése meredekebb, ott az átlag 2005-re 1200 dollár lesz, amíg nálunk talán 300.
Ekkor az jutott eszembe, hogy gyorsabnban úszik-e az hal, amelyet bekapott egy bálna? Mintha csak akkor lenne esélyünk a nagy ugrásra, ha a a sokkal fejlettebbek magukkal rántanak. Az ilyen laza képzettársításra felhatalmazást Új Pétertől kaptam, aki bravúros előadásában az irónia, a keserűség és a powepoint nemes harmónniáját megteremtve ecsetelte, hogy kiábrándítóak a perspektívák, hogy a szereplők többsége csak vergődfik a piacon, nagyon nehéz tisztességesen megélni a tisztességes munkából az internetezőnek.
Gyakran hivatkozott példája szerint trabanttal megyünk fel az infosztrádára. Beck György kevésbé irodalmi, de ebben a körben legalább egyenértékű megfogalmazásával Nyugat Európában az otthonokban ötször annyi eszköz van – átlagosan, mint Magyarországon és az eladott PC-k értékesítéésben nálunk a leglaposabb a görbe. Az évek múlásával 1997 óta 15-ről 8 százalékra csökkent az értékesítésben az iotthonra vett készülékek aránya, amíg a csheknél, a lengyeleknél ez az érték 15 százalék, a uniós országokban átlagosan 35.
Ma már természetes, hogy az internet eléterjesztése a gép, a vonal és a tartalom hármas harmóniáján múlik, és ebből egyik rosszabbul áll, mint a másik. Bár Drajkó László, részben önkritikát is gyakorolva felkérte a távközlési paic szereplőit, hogy ne panaszkodjanak arra, hogy drága az internet, mert maguk hitetik el a vevőkkel, hogy drága. Felméréssel igazolta, hogy az emberek jelentős részét 44 százalék nem is érdekli az internet és csaknem ennyien hivatkoztak arra, hogy az első, ami eszükbe jut erről a kifejezésről, hogy drága.
Van IT tudat ma Magyarországon, nagyjából közös nyelvet beszélnek a szereplők, az is nyilvánvaló, hogy sok munkával sok vereség elé nézünk, ha a legfejletebbekhez hasonlítjuk állandóan magunkat, de fel nem merült, hogy rossza az irány. Beck György érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy az a bizonyos trabant, vagy megengedően, opel astra nem a menetiránnyal ellentétesen hajtott fel a gyorsító sávról az internetre.
A közös nyelv része, hogy a jól meghatározhatók az együttműködő rendszer elemei, vagy ahogy Beck György vetítette a vászonra a Felhajtóerők: (EU-csatlakozás, új módszerek, szabványok, elvárások, az államigazgatás korszerüsítésének igénye, a regionális versenyhelyzet, a globalizáció, a verseny a befektetőkért és a felhasználói nyomás.
A projektoron -már alig olvashatóan- a lobbizás technológiája is feltünt. (dán példa az informatikai minisztérium felállítására – 1998, a szingapuri egyezmény 1998, a munkavűálélalói PC program, a svéd modell, 200-ben, a Magyar Informatika Charta megalkotása 2000ben és nem végül a parlamenti bizottság kiharcolása, stb.
Az önáltatás ellen nagyon jól jöttek az amerikai adatok. 1997-ben a 255 milliós népesség 22 százaléka internetezett, 2001 szeptemberében az 54 százaléka.
A világon ma 581 millió ember olvashatná ezt a cikket, ha érdekelné – (és tudna magyarul)
Itthon 1,3 millió. – ők legalább a nyelvet beszélik…..
Drajkó László megalkotta az internetmodell.hu programot a relativitás elméletből levezetve a háló-társadalom előtt álló feladatokat. az Einsteintől jól ismert képleten, e egyenlő mszer cénégyzet csak egy kicsit változtatott: a c mellé a köbön hatvány került,
A képletben bölcseleti körben megengedett nagyvonalúsággal a “m” a tömeg maradt, csak új tartalommal. Tömeg, a nép. A “c” pedig a computer(gép) communication(vonal) és content(tartalom) hármas, ahogy az már szóba került korábban.
A magyar modell lényege, hogy már megint a hátrányból előny csinálható. A környező országokhoz képest Magyarország élen jár a szélessávú hálózat elterjesztésében. Nálunk az otthon internetezők 20 százaléka már széles sávon lép a világhálóra, amíg a csehek és a lengyelek még szinte el se kezdték a kábelek, a DSL rendszer elterjesztését. Utóbbi egyébként Németországban, előbbi Hollandiában népszerű.
Az általános és speciális relativitás elmélet híveinek száma jelentősen megnőtt az előadás végére, talán azért is, mert nem varrta a kormány nyakába a szélessávú hálózat elterjesztésének felelősségét.
