V.nap – hosszú, utazós túra

Parajdi sóbánya

Parajdon a közel száz éve működő sóbánya megnyitott 7 szintjére juthat be a látogató. A hegy mélyében gomba alakban gyűrődött össze a tenger egykori sóüledéke, a bánya környékén fehér foltok hirdetik, hogy itt a kő sóból van. A bánya falain hullámzó vonalakban játszik egymásba a kő és a só. A megnyitott terület gyógyközpontként és turistacsalogatóként működik.

A bányában sajnos csalódnunk kell, ha szépen formált sókristályokat keresünk. Egyedül a termekben található bányamúzeumot érdemes jobban megnézni, és az öt fal közé zárt bányatemplomot, ahol az oltárkép a fal megvilágított mintázatából alakul ki.

Az első csalódás Parajd volt az egyetlen hely Erdélyben, ahol valóban rengeteg turistával találkoztunk. Buszok jöttek-mentek, a sóbánya igazi turisztikai célpont. Hogy miért, az teljesen érthetetlen volt számomra. Egy, az ötvenes években kiselejtezett svájci diesel busz viszi le a bányába az érdeklődőket. A járatból ennek megfelelően ömlött ki a benzingőz, és a bányában is tömény szmogkoncentrátum uralkodott a buszok környékén. Lépcsőkön jutottunk el a bányatermekig, ahol meglepő látványban volt részünk. Asztmás és légúti betegségben szenvedő gyerekeknek írnak elő olyan kúrákat, hogy naponta több órát töltsenek el a bányában. Így a 15 méter magas termekben, fekete falak között egy hatalmas játszótér fogadott bennünket, hangos gyerekzsibongással. Mintha egy utópisztikus filmbe csöppentünk volna, ami az atomháború utáni életet mutatja be: gyerekek hatalmas fekete falak között, napfény nélkül játszanak. Mi pedig nem értjük, mit fogunk itt 1 teljes órán keresztül csinálni. Megnéztük a játszóteret, elnéztük, ahogy a gyerekek tollasoznak, ugrálnak a felfújhatós gumivárban, és elektromos autókat vezetnek. Majd elindultunk, hogy elérjük a buszt, és eltűnödtünk, hogy a szmog jót tesz-e a gyerekek gyógyulgató tüdejének.

Szováta, Medve-tó

Szováta Tusnádfürdőhöz hasonló fürdőváros, mégis kevésbé elhanyagolt, az épületeken a folyamatos felújítás nyoma látszik. A Medve-tóhoz indulva figyeljük meg a sétányon található fából készült, régi templomot.

A tó neve alakját tükrözi, kicsi kiszögelléseivel olyan, mint egy kiterített medvebőr. Geológiai érdekességét a tó alatt húzódó sómező adja. A víz alja, három méter mélytől lefelé, a tengernél jóval sósabb vizet tartalmaz, ami jobban összegyűjti a meleget, mint a felső rétegben elfolyó hideg édesvíz. A sós víz melegíti az édesvízréteget, ezért a mélyből felfele haladva egyre kisebb a hőfoka.

A Medve-tavon két strand várja a lebegni vágyókat. A nagyobbik délután 1-3-ig zárva tart. A kisebb strand a medve talpában található, mélyedésébe a nagy tó kevert vize folyik. Nyáron mindkettő kellemes hőmérsékletű. A Medve-tavat körbe sétálva késéles fogakkal tarkított sósziklákat találunk.

Szovátai szoborcsoport – a második csalódás Szovátán egy terasz van, amelyről teljes kilátás nyílik a Medve-tóra, így el sem tudjuk kerülni az egyik fő turisztikai látványosságot, egy ügyesen megkomponált szoborcsoportot. Egy mellszoborhoz illő talapzaton áll egy kipreparált, enyhén rohadó, közelről igen visszataszító látványt nyújtó gólya. Egy kedves fészekben kissé bizonytalanul áll, de piros szikszalaggal megerősített lábai reményre adtak okot, még sokáig fogja bírni. Csőrében egy vakítóan fehér, fröccsöntött újszülött baba lóg. Mellette egy kipreparált, hatalmas medve rohad, fejét titokzatos módon egy foszlott kendő takarja. Alattuk egy életnagyságú plüss őzike fekszik egy óvodásoknak való kisszéken. A látvány inkább riasztó, mint csalogató. Mikor le akartuk venni a kendőt a mackó fejéről, egy néni ugrott hozzánk, és ajánlotta fel, hogy 10 000 lejért (75 Ft) leveszi ő, sőt fényképet is készíttethetünk magunkról e kedves állatok társaságában. Ekkor döbbentünk rá, hogy a szoborcsoportot maga a néni álmodta meg, és a gólya csőrében lógó baba nem két rosszcsont tizenéves tegnap elkövetett csínytevése. Erdély Amerika és a Balkán megkapó keveréke.

Korond

Korond neve egybecseng a székely fazekasművészettel. A faluban régebben számtalan műhely ontotta magából a kézzel készített, népi mintás tányérokat és köcsögöket. A falu utcáját végigjárva ismét csalódnunk kell, ma egyedül a település végében áll egy valamirevaló fazekasműhely, ahol a munkákat készítés közben is láthatjuk. Korond a szuvenir vásárlás szemponjából jó terep, úton-útfélen kínálják a megfizethető faárukat, ruhaneműket, szőnyeget és a csipketerítőket.

Székelyudvarhely

Székelyudvarhely és környéke a terület legrégebben lakott települése, már az őskorban is éltek itt. A 2. században, a romjaiban ma is álló Székely Támadt vár helyén római castrum, azaz katonai tábor telpedett meg. A székelyek csak később, a 13. Század derekán kerültek a városba.

A Főtér (Szabadság tér) sarkától a Vár utcán haladva mintegy 200 méterre a székelyudvarhelyi vár előterébe érkezünk. A “Székely Támadt” vár bástyái közül még néhány romokban látható, neveiket a várban parancsnokoló kapitányokról kapták. Ha szemben állunk a vár bejáratával, attól jobbra a Fóris-bástya (nyolc szögű) mögötte, hátul a nyolc szögű Hajdú bástya, míg bal kéz felől, elől a Bánffy-bástya, mögötte, az udvar északi végében pedig a Telegdy-bástya helyreállított maradványai láthatók. A reneszánsz vár több szakaszban (1490-92, 1561-65) épült az egykori domonkos illetve ferences rendház helyén.

A református templom Székelyudvarhely főterén épült fel 1780-81 között, két részre osztva az egykori Piacteret: az Alsó-Piactér és a Felső-Piactér. Építtettője Baczkamadarasi Kis Gergely (1737-1787), a református kollégium rektora, akinek KG monogramja a templom cserépfedelén olvasható az 1781-es évszám kíséretében. A temlom mellett az 1600-as évek óta működik a református kollégium, ami térségben az elsők között volt a középfokú oktatásban.

A város Főtere szorosan összefügg a Kossuth Lajos utcával. Az utca két oldalán késő-barokk és klasszicista homlokzatú épületek, polgárházak és XVIII. századi faragványos kapuívek fordulnak elő. Több helyen az emeleti ablakok kerete gazdagon díszített. Az utca alsó felében a szecessziós építkezés szerényebb helyi változata ezt a képet itt-ott megbontotta. Mivel a sok középület és egykori ház homlokzatát átépítették így tiszta építészeti stílust nem lehet felfedezni.