Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) két hete bejelentette, hogy új tárgyalásokra van szükség a gyártókkal, majd e 
hét elején a Magyar Gyógyszergyártók Szövetsége elutasította az OEP javaslatát. A vita megrekedni látszott, ám egyesek máris kihasználták a helyzetet, és egyedi tárgyalásokba kezdtek az OEP-pel, ami persze nem oldja meg a globálisan rossz helyzetet, de néhány, a Medgyessy-kormány lépései nyomán lehetetlen helyzetbe került cégnek természetesen átmeneti enyhülést hozhat.
A gyógyszergyártók és a kormányzat közötti alapvető konfliktust az okozza, hogy a cégek változatlanul érvényesnek tekintik az előző kormánnyal kötött hároméves megállapodást (amelyet az új kormány döntései, illetve nem döntései megkérdőjelezni látszanak) és az idei évre ennek alapján kell meghatározni az árváltozásokat. A cégek egy része a korábbi híradások szerint úgy vélte, hogy az OEP javaslata csupán a választási ígéretekben megfogalmazott gyógyszeráremelés idei elhalasztására szolgáló időhúzás. Felmerült az is, hogy a cégek pert is indíthatnak végső esetben, ha nem fizetik ki járandóságaikat, amelyeket szerintük érvényes szerződések rögzítenek.
A Richter javaslatai• A fix támogatási csoportba tartozó készítmények esetén nem fogadható el az egyenérték követelményének eltörlése (ez a nyugati, nem azonos értékű termékek esetleges beáramlása miatt fontos).
• A gyógyszerkasszából 90 és 100 százalékos arányban támogatott szerekre vonatkozó keret felülvizsgálata.
• Az 550 forint alatti készítmények esetében alapvető fontosságú a termelői áremelés. A hároméves megállapodás alapján ezen kategóriában 55 forintos maximális áremelés lenne érvényesíthető.
A Richter hajlandó a kompromisszumra
Mindezek tudatában lehet értelmezni Bogsch Eriknek, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatójának pénteki sajtótájékoztatóját. Bogsch ugyanis elmondta: ők egységes új szabályozást is készek elfogadni, sőt arra is hajlandóak, hogy a nehézségekkel küzdő gyógyszerkassza (amelyből 199 milliárd forintot osztanak szét) egy ideig visszatartsa bizonyos járandóságaikat.
Bogsch mindezt azért mondta, hogy kifejezze a nyilvánosság előtt is a Richter kompromisszumkészségét, és azt, hogy hajlandóak a kormányzat, illetve az OEP álláspontját is figyelembe venni. Ugyanakkor azt is felvetette a vezérigazgató, hogy az egységes szabályozás mellett egyedi beavatkozásoktól, “tűzoltástól” sem zárkóznak el. Egyedi megállapodásokra nem a Richternek van szüksége – szögezte le azonnal -, hanem olyan forgalmazóknak, amelyek termékei itthon esetleg drágábbak , mint Svájcban, a korábbi, az árfolyamváltozásokat figyelembe nem vevő reguláció miatt.
Korai lenne perről beszélni
Bogsch azt is kiemelte: egyelőre nincs napirenden, korai lenne a perindítás, hiszen például a Richter megelégedne azzal, ha a tavalyi járandóságait kifizetnék, az érvényben lévő hároméves szerződés alapján. Az idei gyógyszertámogatásokat pedig jövő januárban is ráérne az OEP átutalni.
Amikor ezeknek az összegeknek a nagyságáról faggattuk, a vezérigazgató a FigyelőNet kérdésére elmondta: a durván kétszázmilliárdos gyógyszerkasszából a Richterre jutó összeg több száz milliós nagyságrendű. Megfigyelők számításai szerint mintegy 500 millió forintról van szó – ezt Bogsch sem cáfolta. Ez az az összeg maradt hátra még tavalyról, ezt szeretné idén megkapni a cég.
Ágazati számokA magyar gyógyszeriparról Bogsch elmondta, hogy évente 28 milliárd forint beruházást hajtanak végre az iparágban, 15 ezer foglalkoztatott dolgozik az ágazatban, ahol az éves kutatás-fejlesztési kiadások 12 milliárdot tesznek ki, ugyanannyit, mint az államkasszába befizetett közterhek (adók, járulékok) összege.
Hátrányban a hazai gyártók?
Bogsch Erik szerint hazai gyártás nehézségeit jól illusztrálja, hogy az itthoni gyártók a gyógyszerek 58 százalékát termelik meg, legalábbis a volument tekintve, ám a pénzügyi bevételeknél már csak 31 százalékos a részesedésük. A magyar gyógyszeripar helyzetének javítását nem egyszerűen néhány százmillió forint átutalásától várja (összesen a magyar gyártók mintegy 1,5 milliárdra számítanak az OEP-től).
Szerinte átfogó rendezésre van szükség, amely a jelenlegi torz támogatási struktúra átalakításával párosulna. Így a külföldi gyártók termékeit – ha az árfolyamok számukra kedvezően változnak – nem kellene például ugyanúgy támogatni, mint azokét a gyártókét, akik (a tervezettnél magasabb infláció mellett) itthon állítják elő termékeiket és jelentős versenyhátrányba kerülnek az amúgy is terjeszkedőben lévő külföldiekkel szemben.
