Medveczky a 20. századi magyar festészet kiváló alkotója, aki szerencsétlenségére mindig szembekerült a kultúrpolitika fősodrával. Medveczky pályája a 20-as években indult meg, korai kubista reminiszcenciákat hordozó műveit a neoklasszicizmus és a római ösztöndíj terelte át a klasszikus mederbe. Élénk színű, erős cézanne-i hatást tükröző csendéletei, monumentális aktjai, emberi érzelmeket szimbolizáló figurái jól ötvözik a párizsi modern festészet vívmányait és a görög-római művészet örök ideáit.
Medveczky – néha kicsit akadémikusan egyszerű – témáit a klasszicizmus örök európai formakultúrájával itatta át: “A forma megváltó erejében hiszek – mondta – és annak értelmében munkálkodom. Így vagyok klasszicista.” A festő születésének százéves évfordulója alkalmából megrendezett kiállítás magángyűjteményekben és a Nemzeti Galéria raktáraiban “bujkáló”, eddig még széles körökben nem ismert műveken keresztül mutatja be a méltatlanul elfeledett Medveczky Jenő festészetét.
Ernst Múzeum, július 3-áig
