A legnagyobb Lancia, akárcsak a jó borok, hónapokon keresztül érlelődött a formatervezők skiccein és a tervrajzokon, hogy aztán makett, majd kész prototípus formájában megjárja a szélcsatornák rögös útját. Az így kapott műalkotást ugyancsak hosszú évek alatt tömték tele és bélelték ki a gyár rendelkezésére álló legfejlettebb technikával és a legnemesebb anyagokkal, egyértelművé téve a cég filozófiáját: az ár nem számít. Olyannyira nem, hogy a zsurnalisztáknak tartott olaszországi bemutatón – konkrét összeg említése nélkül – el is árulták: a Thesis nagyjából 15 százalékkal megy majd a konkurencia árszínvonala fölé.
Ez az információ azért rengeteget elárul az autó küldetéséről, ugyanis az anyagi gondokkal küszködő Fiat-konszern eddig éppen arra törekedett, hogy a riválisok árai alá menjen, most meg büszkén emlegeti, hogy a Thesisért több pénzt kell majd a kasszánál hagyni. Ezt a filozófiát természetesen csak akkor érti meg az ember, ha élőben is látja az autót – beleül a finoman kidolgozott bőrillatú utastérbe és megfogja a mahagóni váltókart, miközben megszólal a 11 (!) hangszórós hi-fi rendszer.
Tartalomhoz a forma
A Kappa utódjának megtervezésekor gyakorlatilag a nulláról indultak a tervezők, ugyanis fel sem merült, hogy a régi modell legyen a formai kiindulópont. Ráadásul a cég felsővezetése valami teljesen újért csapkodta a designerek asztalát. A kreativitás mélyvízébe taszított konstruktőrök – a végeredményt elnézve – szárnyakat kaptak a feladat nagyságától, ugyanis a Thesis első pillantásra inkább tűnik egy négy keréken álló szobornak, mint közlekedési eszköznek. Az ékszereket idéző fényszóró és az arisztokratikus, pajzs alakú hűtőrács mind-mind olyan stíluselem, amelyekről az embernek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy nem pucolta ki rendesen a cipőjét és rosszul van megkötve a nyakkendője.
A kilenc centi híján öt méter hosszú karosszéria nem tűnik esetlenül nagynak, ami elsősorban a finom vonalvezetésnek, és az autó hátulját lezáró ék alakú lámpatesteknek köszönhető. Ez utóbbiak olyan szépre sikeredtek az antik high-tech ötvözetükkel, hogy egy iparművészeti iskola tankönyvében sem vallanának szégyent.
A klubszoba
A Thesis belsejének kialakításakor kettős feladat nehezedett a tervezőkre: egyrészt meg kellett felelni a sofőrt tartó iparmágnás igényeinek hátul, míg elöl a volánt szívesen tekergető top-menedzserek igényeit kellet szem előtt tartani. A finom hasított bőrrel bevont fotelszerű ülések és a mahagónival borított műszerfal feltehetően mind a két tábor maximális elvárásainak megfelel, ugyanis tökéletesen hozza egy ötcsillagos szálloda klubhelységének a komfortját. Az úthibák kivasalásáról egy szerényen csak Sky-Hookra keresztelt lengéscsillapító rendszer gondoskodik, amely az útviszonyoktól és a vezető stílusától függően automatikusan változtatja a rugózás keménységét, akár kerekenként is.
Ami belefér – technikai arzenál
A Thesis vásárlóközönségének igényeiből fakadóan meglehetősen magasra kellett tenni a lécet az autó technikai felszereltségeit illetően. Ennek köszönhetően gyakorlatilag kisöpörték a Fiat „Technikai újítások, belépni tilos!” feliratú szobáját. Ebben a kategóriában már szinte alapfelszereltségnek számít a sötétben felkapcsolódó lámpa, a radarral kombinált tempomat, a testre szabható és hangvezérelt fedélzeti komputer, továbbá egy tévével kombinált navigációs rendszer. A vezető testalkatát memorizáló és egy kis masszírozásra is rávehető ülések láttán azért már felszalad az ember szemöldöke.
Az automata légkondicionálót hátulról is lehet vezérelni külön klímát kialakítva minden egyes utas számára, ráadásul a hideg levegő nem hagyományos szellőzőkön, hanem apró lyukak garmadáján keresztül jut huzatmentesen az utastérbe. Igazi figyelmesség a gyár részéről, hogy a nyári kánikulában a napfénytető napelemként funkcionálva energiával látja el a légkondit, így a napozástól (teniszezéstől, golfozástól, vadászattól) elpilledt utasok az előzőleg beállított kellemes hőfokba ülhetnek be.
Valamitől mennie is kell
A Thesis négy, a kocsi jellegéhez egyaránt méltó motorral készül: 24 szelepes háromezres V6, 20 szelepes öthengeres, 2,0 és 2,4 literes kiszerelés, valamint a 2400-as JTD választható hozzá. A háromliteres csúcsváltozat teljesítménye 215 lóerő, a 2,4 literes erőforrás 170 lóerőt tud mozgósítani, míg a legkisebb benzines egy alacsony nyomású turbófeltöltőnek köszönhetően 185 lőerőt produkál. A kínálat egyetlen gázolajos képviselője a Fiat-konszern már jól ismert turbódízele, amelynek teljesítménye 150 lóerő.
