Stagnáló gazdaság, növekvő munkanélküliség, sztrájkol az ország (bár az utóbbi a napokban a postai dolgozókkal is sikerült 
megállapodni) – kezdi a német gazdaságról szóló lehangoló fejtegetését a Manager-Magazin online kiadása. Az eurozóna gazdaságai közül a német növekszik a legkisebb ütemben, és nincs még egy uniós tag, ahol magasabb volna az államháztartás hiánya. A németországi egészségügyi ellátás színvonala is csupán középszerű, ezzel szemben viszont rendkívül drága – kritizálja a lap a helyi viszonyokat. A cikkíró egy a közelmúltban napvilágot látott OECD tanulmányt is citál, amely szerint a német iskolák képzési színvonala egyszerűen siralmas.
A számok tükrében valóban nem túl rózsás a helyzet Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnerénél. Míg az egyesült Németország 1990-ben még világ teljes exportjának 12,2 százalékát termelte meg, addig ez az arány 2000-ben már csupán 8,9 százalék.
Halovány fénysugárBár a legutóbbi, a gazdasági trendek előrejelzésben leginkább mértékadó Ifo-index által mutatott bizalomnövekedés és az ipari termelés enyhe emelkedése némi bizakodásra adhat okot, a legtöbb elemző még így sem mer semmi biztosat állítani a valós fellendülést illetően. Derűre ború, hogy a német autógyártók szövetségének adatai szerint májusban 284 ezer új autó kapott rendszámot Németországban, 14 százalékkal kevesebb, mint tavaly májusban; márpedig egy autónagyhatalom esetében az autógyártás a egyik legpontosabb konjunktúrajelző. A német autóexport ezalatt 7 százalékkal csökkent, a gyártás 16 százalékkal esett vissza, az első öt hónapban pedig 5 százalékkal kevesebb új autó kapott rendszámot Németországban, mint egy éve.
Sok a munkanélküli
A jelenleg kormányzó szocdem-zöld koalíciónak egyre halványabbak az esélyei a kedvezőtlen munkaerő-piaci trend megfordítására – írja a Süddeutsche Zeitung. A téma egyéként már jóval a szeptemberi választások előtt a kampány egyik központi elemévé vált. Gerhard Schröder a ciklus végére a munkanélküliségi ráta drasztikus csökkenését, a munkanélküliek számának 3,5 millió alá szorítását ígérte, a recesszió azonban áthúzta a számításait.
Mára körülbelül négymillió ember számít állástalannak az országban a német munkaügyi hivatal adatai szerint. A legutóbbi, májusi adatok ugyan némi javulást mutatnak az előző hónaphoz képest (78 ezerrel 3,946 millióra csökkent az állástalanok száma), de éves összehasonlításban még így is bőven negatív a trend. 2001. májusához képest 225 ezerrel többen keresnek most állást.
Egyre kevésbé kedvez a klíma a befektetéseknek
A lap szerint az ország rendkívül sokat veszített vonzerejéből a cégvezetők szemében (“a menedzserek már leírták Németországot”). Sok vállalat fordít hátat éppen ezért a német földnek, és fekteti be pénzét olyan országokban, ahol egyszerre van jelen a magasan képzett, motivált és rugalmas, ráadásul gyakran a németországinál egyelőre olcsóbb munkaerő, ahol hatékonyabb a szociális ellátás, és az innovációs kísérletek is könnyen átültethetőek a gyakorlatba.
Az autóipar Magyarországra és Csehországba költözik. A gyógyszer- és biotechnológiai ipar inkább az Egyesült Államokban keres termékeny talajt. A bankok pedig Nagy-Britannia fel orientálódnak – készít hevenyészett felsorolást a lap az egyes iparágak vándorlási útvonaláról.
Kevesebbet vállalnak a német cégekEgy minap közzétett jelentés szerint a német vállalatok a jövőben csökkentik befektetéseik mértékét és új dolgozók felvételének ütemét. A 20 600 társaság körében készült felmérés alapján a vezetők lassabb fellendülésre számítanak; a februári 34 százalékhoz képest most 31 százalék véli úgy, hogy a jövő rosszabbul alakul. A megkérdezettek 41 százaléka nem számít változásra, míg 23 százalék a javulásban reménykedik.
Bizonyítványosztás előtt
A Manager-Magazin szerint mindennek ellenére sincs ok a teljes elkeseredésre. Az ország – globális recesszió ide vagy oda – magának csinálta a bajt, így a megoldást is helyben kell keresni.
A politikai felhangoktól sem mentes írás szerint a gazdaságpolitika “ellnőrző könyve” tele van, “csupán olvasni szükséges benne és nekiállni a feladatok megoldásának”. Munkaerőpiac, oktatás, államháztartás, egészségügy, technológia – sorolja a cikk azokat a “tantárgyakat”, amelyekből javítani kell, majd végső feladatként az eltorzult föderalizmus teljes átformálását jelöli meg.
