1994 tavaszán Oszama Bin Laden három hónapot töltött Londonban. Nemcsak bankárokat és támogatókat keresett fel, hanem négy alkalommal az Arsenal futballklubba is ellátogatott. Sőt, fiainak állítólag számos szuvernírt is vásárolt a klub ajándékboltjában. A játék iránti szevedélye azonban nem akadályozta meg abban, hogy terrorakciót kíséreljen meg az amerikai és az angol csapat ellen az 1998-as franciaországi focivébé alatt.
Diktátorok és fociMarxot parafrazálva: a futball a tömegek ópiuma. Sok népvezér, diktátor a tömegek manipulálásra használta fel. Benito Mussolini előszeretettel fotóztatta magát olasz focistákkal. Az olasz válogatott 1934-ben és 1938-ban is megnyerte a világbajnokságot.
A náci Németország már sikertelenebb volt a futball propaganda célú felhasználásában: 1941-ben, Hitler születésnapján a válogatott 2-1-re kikapott Svájctól. 1942-ben, amikor otthon szenvedtek vereséget Svédországtól, ami Goebbels szerint nagyon mélyen elszomorított százezreket, a náci vezetés úgy döntött, hogy a csapat nem lép fel többet nemzetközi meccseken.
A Ceausescu család számos román klubot “fogadott örökbe”. Ha Irak vereséget szenvedett Szaddám Huszein fia rendszeresen megkínoztatta a játékosokat. Sztálin jobbkeze, Berija pedig, aki egyben a Dinamó Moszkva tiszteletbeli elnöke volt, a rivális csapatok játékosait küldte rövidebb-hosszabb szibériai “kiruccanásokra”.
Fociőrült a líbiai elnök, Kadhafi és fia, Al Saadi is. Al Saadi Kadhafi a közelmúltban rávette apját, hogy vásároljon számára részesedést a torinói Juventusban, ezenkívül támogat egy líbiai csapatot, ahol néha maga is pályára lép. A csapat stadionja az egyetlen hely, ahol tízezres tömegek legálisan szidhatják a fennálló rezsimet – vagy legalábbis egyik megtestesítőjét.
Al-Kaida – USA álommeccs
Hogy az Al-Kaidát, Bin Laden terrorszervezetét is mélyen megérintette a foci, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Amerikai Védelmi Minisztérium tavaly decemberben nyilvánosságra hozott videókazettáján kétszer is megemlítik. A kazettán egy Al-Kaida tag arról beszél, hogy a World Trade Center elleni támadás televíziós közvetítésekor érzett örömét leginkább ahhoz hasonlíthatná, amikor a kedvenc futballcsapatunk megnyer egy fontos meccset.
Bin Laden pedig egy álmát idézi fel, amelyben az Al-Kaida futballmeccset játszott az amerikaiakkal, és természetesen a terrorszervezet nyert. Ha Bin Laden életben van, elképzelhető, hogy a pénteken kezdődő focivébé őt is a képernyő elé vonzza.
Berlusconi és Haider is rajong érte
Vezető politikusok világszerte szívesen villognak a futballhoz közel álló ember szerepében. Silvio Berlusconi későbbi média mogul és miniszterelnök 1986-ban megvásárolta kedvenc klubját, az AC Milant, amely akkor még mindig az 1979-es megvesztegetési botrány utóhatásaitól szenvedett. 1989-re a Milan gazdag, jól szervezett csapattá vált, és mellesleg megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Később Berlusconi pártot alapított a focirajongók által kántált Forza Italia néven, képviselőjelöltjeit pedig Azzurinak hívta, ami az olasz válogatottak beceneve.
Jörg Haider, az osztrák szélsőjobb vezére rendszeresen feszít az FC Kärnten meccsein, a rossznyelvek szerint a futballnak jelentős a szerepe a politkus imázsának építésében. Brazil politikusok kampányidőszakban szintén gyakran feltűnnek kedvenc klubjuk mezében.
Egy szociálisan érzékeny válogatott
A politka és a futball összefonódása azonban leginkább Argentínában figyelhető meg. A kétszeres világbajnok egyesek szerint a mostani vébé titkos favoritja. Az ország jelenleg egyik legmélyebb gazdasági válságával birkózik. Az argentin peso összeomlása után a tüntetők egy része a válogatott kék-fehér csíkos mezében “Basta!” (Elég!) felirattal vonult az utcára.
Sőt egy ideig úgy tűnt, hogy Argentína új köztársasági elnöke a futballból érkezik: a Boca Junior klub elnöke, bár korábban állami hivatalokban nem szolgált, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások idején ott volt az ország érdekeit képvislő politikusok között.
Egyébként kevés annyira baloldali, szociálisan érzékeny válogatott létezik, mint az argentin: a csapat támogatta például a tanárok és az argentin légitársaság, az Aerolines sztrájkját. Javier Zanetti pedig otthont nyitott éhező gyermekek számára.
