Sic transit gloria mundi – így múlik el a világ dicsősége. A latin szólás a fociban leginkább Uruguayra és Magyarországra igaz. Uruguay kétszeres világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok, de 1950 óta nem ért el e két világversenyen átütő sikert. Igaz, legalább többé-kevésbé rendszeresen kijut a vébékre (utoljára 1990-ben voltak „kint”, Olaszországban). És még amikor viszonylag rosszul ment nekik – és csak három dél-amerikai kontinensbajnokságot tudtak nyerni -, akkor is olyan zsenik futballoztak a csapatban, mint Enzo Francescoli, akiről csak annyit mondunk el, hogy Zinedine Zidane az ő tiszteletére nevezte el első fiát Enzónak
Ezzel szemben Magyarország kétszeres világbajnoki ezüstérmes, háromszoros olimpiai bajnok (ezzel csúcstartó), viszont hosszú idő képtelen beleszólni még a selejtezőcsoportok első-második helyeinek elosztásába is.
Na de térjünk vissza a dél-amerikaiakhoz! Nehezen jutottak ki a vébére, hiszen nemcsak kontinensük csapataival kellett mérkőzniük, hanem Ausztráliával is pótselejtezőt játszottak. Így aztán a vébén sem számítanak biztos továbbjutónak csoportjukból, hiszen rajtuk kívül ott vannak az A csoportban a franciák, a dánok és a szenegáliak.
Az uruguayi csapat legnagyobb sztárja Recoba, az olasz útlevélbotrányba belekeveredett csatár, aki immár ismét az Internazionaléban játszik (a bonyodalmak elrendezése után). Az Interrel UEFA-kupát is nyert a 26 éves játékos, aki 41-szeres válogatottként 9 gólt szerzett eddig a nemzeti tizenegyben.
A dél-amerikaiak legerősebb csapatrésze talán a csatársor: Recoba mellett itt játszik Magallanes, aki megjárta már a Real Madridot is, és aki jelenleg a Veneziában szerepel. Ő tizenkét selejtezőbeli meccsen négy gólt szerzett, akárcsak a Sevillában futballozó csatártárs, Nicolás Olivera (ő egyébként 13 meccsen öltötte magára a válogatott mezét).
Náluk több találatot csak Dario Silva szerzett a selejtezők során, aki azonban rendkívül sértődékeny: egyszer már lemondta a válogatottságot, majd újra vállalta a szereplést a nemzeti tizenegyben. Dario Silvát nemcsak ez zavarta a felkészülés során: feleségét megfenyegették, hogy elrabolják lányát, ha nem fizet több mint egymillió forintnak megfelelő összeget az ismeretlen telefonálónak, aki üzenetrögzítőre mondta rá a fenyegetést.
Silván, Magallanesen, Oliverán és Recobán kívül még Richard Morales juthat szóhoz a támadók között a vébén (az utóbbi jó formáját mutatja, hogy a Szingapúr elleni felkészülési meccsen mindkét uruguayi találatot ő szerezte). Diego Forlánnak, a Manchester United légiósának ezek után nem sok esélye van a csapatba kerülésre, minthogy az elképesztően drágán leigazolt sztár szinte teljesen gólképtelennek bizonyult az angol klubban.
Ha visszafelé haladunk a hadrendben, akkor a középpályások következnek, akik közül talán Gianni Guigou a legismertebb. Ő az AS Romában szerepel, s az UEFA-kupa sorozatban hét mérkőzésen két gólt lőtt a Hamburgnak és a Liverpoolnak. Az uruguayi középpályások közül másik kettő is az olasz bajnokságban szerepel, így Pablo Garcia a Veneziában (akárcsak Magallanes), Fabian ONeill pedig a Perugiában játszik. Ugyanakkor Gonzalo de los Santos a spanyol Valencia erőssége.
A csatársor kapcsán már elmondtuk, hogy komoly tudású játékosokból tevődik össze Uruguay támadósora, de a védelemről sem feledkezhetünk meg: itt játszik a talán legismertebb uruguayi sztár, Paolo Montero. Ő a Juventus védője, 44 válogatottsága során háromszor talált az ellenfél kapujába, és egyszer a selejtezők folyamán is eredményes volt. Az Internazionaléban szereplő Sorondo ugyancsak komoly erőt képvisel, mellettük két Dél-Amerikában játszó futballista (Lembo és Rodriguez), továbbá a Betis légiósa, Tais kerülhet a csapatba.
A kapuban biztosnak tűnik a Juventus cserekapusának a pozíciója, Fabián Carini Uruguayban ugyanis vitathatatlanul az első számú megoldás, annak ellenére, hogy klubcsapatában Buffon kap rendszeresen bizalmat.
