A háromszoros világbajnok olasz csapatot manapság nem övezi olyan imádat (vagy éppen félelem), mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Hiába nyilatkozta Vieri, hogy 2002-ben győzni akarnak, hiszen utolsó vébégyőzelmét éppen húsz éve aratta a Squadra Azzurra. Az itáliai bajnokság színvonala kétségtelenül magas, az egyik legmagasabb a világon, de kevés hazai futballista jut játéklehetőséghez, és a Serie A csapatai az elmúlt időszakban rendre elvéreztek a nemzetközi kupákban.
A válogatott sikerei sem kábították el a rajongókat: Dino Zoff az EB-ezüst után lemondott, a jelenlegi szövetségi kapitánynak, Trapattoninak (aki a vébé után ugyancsak távozni fog) pedig a sérültek pótlása és a lábadozók pátyolgatása az egyik legfőbb gondja.
Megsérült például Marco Materazzi, az Internazionale hátvédje, aki azért a világbajnoki keret tagja maradt. Be sem került viszont a vb-csapatba az azúrkékek színeiben a 75-szörös válogatott Demetrio Albertini (AC Milan). Kérdés, hogy a rutinos, a nemzeti tizenegyben 75-ször szereplő, védekező-irányító középpályást sikerül e pótolnia bárkinek is az olasz csapatban.
Ugyancsak megsérült Filippo Inzaghi, aki a Kashima Antlers nevű japán klubcsapat elleni felkészülési meccsen sérült rá arra a térdére, amelyik miatt három hónapot kellett a bajnokságban kihagynia. A legutóbbi információk szerint Inzaghi az első meccsről hiányzik majd a vébén.
A talján gárda még nincs „egyben”: ezt bizonyítja, hogy előkészületi meccsen kikaptak a csehektől (0:1-re), ami nem szégyen ugyan, de Csehország például ki sem jutott a vébére, tehát nem örvendezhetnek a Squadra Azzurra rajongói. Nem véletlen, hogy Trapattoni azonnal szabadságra küldte a játékosait, hadd pihenjenek a demoralizáló vereség után.
Ha csapatrészenként vizsgáljuk az olasz együttes felépítését, a védelemben biztosnak tűnik Nesta (Lazio), a csapatkapitány, 113-szoros válogatott Paolo Maldini (Milan) és Cannavaro (Parma) posztja. Rajtuk kívül Panucci (AS Roma) és Iuliano (Juventus) neve cseng ismerősen. A kapusoknál Toldo és Buffon között választhat Trapattoni, Toldo mindenesetre zseniálisan védett – beugróként – a legutóbbi EB-n.
A középpályán – ha nem is világsztárok, de – kiváló futballisták szerepelnek: Zambrotta (Juventus) kitűnő teljesítményt nyújtott a 2000-es EB-n. Cocót a nemzetközi kupameccsekről, a Barcelonából ismerhetjük, de az Interben szereplő Zanetti és di Biagio, a milánói Gattuso és a Fiorentinában játszó di Livio is küzd majd a csapatba kerülésért.
Sérülés után tért vissza a válogatottba Alessandro Del Piero és Filippo Inzaghi, aki – mint már említettük – ismét a térdével bajlódik. Rajtuk kívül a csatárok közé tartozik még Christian Vieri (Internazionale) és Marco Delvecchio (AS Roma). Jelenleg egyébként a Vieri-del Piero támadóék tűnik a legesélyesebbnek, de a szövetségi kapitány még variálhat az összetételen.
Nézzük tehát a két éket: Vieri volt spanyol gólkirály (az Atletico Madridban), jutott BL-döntőbe (a Juventusszal), ugyancsak a „zebrákkal” nyert Világkupát és európai Szuper Kupát, majd a szintén olasz Lazióval KEK-győzelmet szerzett. Del Piero 1993 óta a Juventusszal háromszoros olasz bajnok, Bajnokok Ligája győztes, olasz kupagyőztes, nyert Világkupát és európai Szuper Kupát, bejutott az UEFA Kupa döntőjébe, és Vierihez hasonlóan utánpótlás Európa-bajnok.
Nem soroltuk sem a középpályához, sem a csatárokhoz azt az embert, akit Francesco Tottinak hívnak, és aki a világ egyik legjobb irányítója, s akit a támadók és a középpályások között találhatunk meg leginkább a pályán. Totti 12 éves kora óta játszik az AS Romában (ami már önmagában szenzáció), nyert bajnokságot és olasz Szuper Kupát csapatával, az itáliai utánpótlás válogatottal pedig Európa-bajnok volt egykor.
Ha Totti jó napot fog ki (ennyiben hasonló szerepe van, mint a portugáloknál Figónak), az olaszok meg sem állnak a győzelemig, ha pedig nem, akkor (a portugálokkal ellentétben) a Squadra Azzurrának marad a jól ismert betonvédekezés, a catenaccio, amit nem lesz könnyű feltörniük az ellenfeleknek, akik amúgy mindig retteghetnek Vieri vagy del Piero egy-egy megmozdulásától.
