Szóval tavasz, évszakok lámpása, midőn hallom rekedt rikoltását összhangtalan virágoknak (E. E. Cummings), olyasmiknek, melyek e heti borunk mögött álldogálnak kertünkben. Tavasz, tehát Tokaj, ami szó alighanem ismertebb, mint Magyarország neve.
A szamorodni, ami pompás műfaj, mint ismeretes, és a Hímesudvar pofás honlapján is ismertettetik, aszúsodott szőlőfürtökből, magas cukortartalmú mustból készül úgy, hogy zusammen kezeltetik az egész, azaz az ép és a Botritys cinerea gomba által aszalt szemek nincsenek különválogatva. Ez itten egy minimal art, de jól kinéző címke mögött rejlő érdekes fenomén, melynek világossárgáját egyértelmű zöld villanások kísérik, tiszta, botrytises-tokajis-aszús illatában pedig ígéretes és irdatlan alkohol integet (15 százalék). A sajátos teltség, a harminc gramm/liter fölötti extrakt húsa nem hegyes savakra rakódik, a fanyarság és fűszeresség, a sokrétű aromák egyesítik a hordó visszafogott eleganciáját a gyümölcsösséggel. Ez nem a megszokott, régi vágású szamorodni ízvilága, inkább a new style gyümölcsös frissessége felé mutat. A friss, reduktív karakterű, szép bor olyan igényes hölgyeknek való leginkább, akik már elrugaszkodtak attól, hogy a borban az édesség az érték, és szeretik ezt az igényes száraz illatot, amivel a Hímesudvar ajándékozza meg a kóstolót.
