Ehhez jön még a szociografikus dokumentarista stílus. Itthoni forgalmazásban halott film – gondolnánk. Tévedés, méghozzá duplán. A Közönséges szerelem nem munkássorson kesergő szomorújáték, sem dokumentarista nézőriogató. Ellenkezőleg. Jean-Francois Richet filmjében a munkások korántsem megkeseredett emberek. Tökéletesen tisztában vannak kizsákmányoltságukkal, ám ezen koordináták közt akár boldogok is lehetnek.
A húszéves munkáslány, Maria (Virginie Ledoyen) merész terveket dédelget. Szeretne saját éttermet nyitni. Barátja, Karim – aki szintén gyári munkás – két lábbal áll a földön. Õ inkább keményen dolgozik, hogy megéljen, az álmodozást pedig szerelmére hagyja. A lányt egy nap bolti lopáson kapják, s viselkedése miatt a rendőrőrsön köt ki. A kihallgatást végző fiatal rendőrtiszt rendkívül előzékeny, ám hamar távoznia kell. Mariát egy idősödő őrmester kíséri a cellába, s ott megerőszakolja. Másnap kiengedik a lányt, aki elmondja Karimnak, mi történt. A fiú ezek után csak a bosszúra tud gondolni… Jean-Francois Richet kényes témához nyúlt. Filmje azonban nem válik tanmesévé, s ez mindenképp dicséretes.
Közönséges szerelem – De L’Amour, 2001. Színes, francia film, 89 perc. Rendező: Jean-Francois Richet, operatőr: Christophe Beaucarne, Guillaume Desfontaines. Főszereplők: Virginie Ledoyen, Yazid Ait, Mar Sodupe. Forgalmazza a Flamex.
