Az élő legenda
Az első Jaguar E-Type 1961-ben látott napvilágot. Amikor a modellt 1974-ben nyugdíjazták, azonnal a halhatatlan klasszikusok közé emelkedett: a brit autóépítés csúcsának számít, no meg persze az egyik legkeresettebb oldtimer modellnek.
Ehhez az autóhoz igazi szerelemmel viszonyulnak büszke tulajdonosai. Nagyon kell szeretni ahhoz, hogy ne vegyük észre zavaró gyengeségeit. Az E-Type-ok közismerten már azelőtt rozsdásodtak, mielőtt elhagyták volna a gyárudvart; a 230 km/órás végsebességre képes autó fékjei gyengék voltak, csakúgy, mint hűtési rendszere. Olajfoltok jelezték az útját. De hát a szerelem elvakít.
Harry Pearmannek és lelkes hatfős csapatának mintegy kétezer munkaórára van szüksége, hogy egy oldtimerből elkészítse az Eagle E-Type-ot. A megszállott mesterember 1982 óta sussexi farmján tehenek és kacsák között állítja elő az autókat. Cége az interneten is elérhető, bár a száguldásra termett macskák tehetős szerelmesei jól ismerik Pearman úr udvarát. A cég mára már akkorára nőtt, hogy elegáns bemutatóterme is van, ahol egyszerre legalább harminc példányból válogathat a vevő (természetesen csak akkor, ha nem jelent neki problémát a több mint 150 ezer eurós vételár kifizetése).
A recept
Az Eagle nem elsősorban az eredeti állapot visszaállításában érdekelt. Bár a külsőt illetően ötletük sincs, hogy hol lehetne még tovább javítani a már-már tökéletes formán, a műszaki tartalom terén bőven tudnak mit javítani. A kúra eredményeképpen az E-Type gyorsabb, jobb lesz, mint újkorában.
Pearman az E-Type ősformájára koncentrál, amit csupán 1968-ig gyártottak. Busás összegért vásárolja fel a silány állapotú oldtimereket, hogy azután a legtöbb dolgot kidobhassa belőlük a kukába. A lecsupaszítás után egyedül a karosszéria kipofozása 700 munkaórába telik: az eredmény elképzelhető (illetve a képeken látható is).
A következő mintegy 1300 órában a kocsi mechanikai elemeinek összeállítása folyik, teljes mértékben a megrendelő igényeinek megfelelően. Azok a puritánok ugyanis, akik elleneznek mindenféle eltérést az eredetitől, azt is megkaphatják.
Az ügyfelek túlnyomó többségének azonban nincs kedve ahhoz, hogy egy kanyarba beszállva vegye észre, milyen gyengén is fognak a fékek. Az ajánlás szerint érdemes a fékberendezést és a hűtőt nagyobb teljesítményűre, a gumikat szélesebbre cserélni, valamint a hajtásláncba egy sperrdifferenciálzárat beépíteni; ezek ugyanis jelentős mértékben könnyítik meg a vezető dolgát.
A merészebbek még tovább mehetnek: sportfelfüggesztés, versenyfékek, hatsebességes versenyváltó… “Néhány ügyfél olyan doppingolt E-Type-ot szeretne, amitől szívinfarktust kapnak a Porsche-tulajdonosok” – fogalmaz Pearman.
Az ügyfelek jobb tájékozódása végett az Eagle E-Type négy modellnév alatt fut: Classic, GT, Sport és Supersport; ahol a menü neve minden esetben utal tartalmára is. Mindegyik változatba az XK 4,2 liter hengerűrtartalmú hathengeres erőforrása kerül, ami akár 350 lóerőnyi teljesítményt is képes kipréselni magából. “És ez a teljesítmény megbízhatósággal társul” – hangsúlyozza a mester.
Piszkosul megy
Bár a motor kulturáltan jár, és 5800-as percenkénti fordulatnál letilt, az Eagle E-Type nem (csak) sétaautózáshoz való. A GT-változat, amiben a motor 285 lóerőt teljesít, 6,2 másodperc alatt teljesíti álló helyzetből a 100 km/órás sprintet, végsebessége pedig eléri a 250 km/órát. És akkor még nem is merítettük ki a lehetőségek tárházát, mint a Supersport-változat esetében. Tény, hogy már ezzel a teljesítménnyel is fájdalmas meglepetéseket okozhatunk a Porsche-tulajdonosoknak.
Az Eagle E-Type legnagyobb erénye azonban mégsem a teljesítmény, hanem a stílus. A külső forma és a belső harmóniája ilyen jó minőségben még sohasem virított.
