A sort folytató kisebb mesterek és a “nagyok” grafikái nyomán kirajzolódik a korszak izgalmas művészeti világa, a posztimpresszionizmus, a szecesszió, a szimbolizmus és az expresszionizmus kavargó egyvelege. A litográfiák, rézkarcok, metszetek, grafikák és egyéb nyomdai eljárás során készülő lapok megidézik a finom úri kisasszonyokat, az izzadó munkásokat, a mitológiai allegóriákat, a bárok feslett díváit, az árkádiai idillben fürdőző akt-csoportokat, a bohém művészeket és a költői tájakat.
A korszaknak külön aktualitást ad a századforduló és az ezredforduló közötti szellemtörténeti párhuzam. De a korszellem mellett egy esztétikai forradalmat is nyomon követhetünk. Ahogyan a látványfestészet három dimenziót megjelenítő eljárásait felváltja a képfelületnek önálló életet adó – a vonalak rajzolatából, a színek párbeszédéből és a formák táncából összeálló – kétdimenziós festői nyelv, úgy születik meg az, amit ma modern képzőművészetnek nevezünk.
