Brüsszelben e héten megkezdődött Magyarország EU-csatlakozásának egyik legkényesebb része, az agrárfejezet részletes tárgyalása. A fejezetben tárgyalt témák közel felét, melyek a technikai kérdéseket érintik, már korábban sikerült lezárni. A hátramaradó rész az uniós támogatásokkal és a támogatások számításánál figyelembe vett kvótákkal foglalkozik.
Mikor lesz megállapodás?A spanyol külügyminiszter szerint az agrárfejezet – a korábbi feltételezésektől eltérően – nem zárul le a spanyol elnökség alatt, azaz 2002. júniusának végéig. A megállapodás várhatóan a második fél évi dán elnökségre marad.
A csatlakozó országok az EU jelenlegi agrárpolitikája szerint a várható támogatások közel háromnegyedét közvetlen forrásként kapnák. Szakértői becslések szerint Magyarország kedvező esetben évente kétmilliárd euró összegben igényelhet majd agrártámogatást, ennek 70 százaléka származna a közvetlen termelői kifizetésekből, 5 százaléka környezetvédelmi célokra fordítandó támogatás, és további 10-10 százalékot jelent a beruházásokra és a vidékfejlesztésre fordítandó pénzösszeg.
A támogatásokért cserébe Magyarország a CAP (Közös Agrárpolitika) átvételét, az ehhez kapcsolódó intézményrendszer kiépítését és a mezőgazdaságra vonatkozó joganyag alkalmazását ígéri.
Honnan jön a pénz?Amikor a bővítésre felhasználható keretet az unió meghatározta, még csak 6 ország volt a belépésre várakozók listáján, és már ebben a tervben sem szerepeltek a csatlakozó országoknak nyújtandó közvetlen termelői támogatások. A jelentkező országok száma azóta tízre nőtt, de a bővítési büdzsében szereplő összeg nem változott. Az unió képes pótolni a hiányzó összeget, mivel az első országok felvételét eredetileg 2002-re tervezték. A bővítési keretből eredetileg minden évre meghatároztak egy arányt, amennyit abban az évben fel lehet használni. A későbbi belépésre a csatlakozó országok annyit elértek, hogy ne a 2002-es kezdő kvótát kapják meg, hanem a magasabb, 2004-es aránnyal kezdhetnek.
Lassan születnek a kompromisszumok
Az agrárfejezet tárgyalását sok tényező hátráltatja, a kompromisszumok a csatlakozó országok és az EU részéről is nehezen születnek meg. Az uniónak nehézséget jelent, hogy a most csatlakozni kívánó országok mezőgazdasága jelentős méretű, ám nagy összegű támogatásra szorul, miközben agrárexportjuk meghatározó része az unióba megy.
A csatlakozás után az új tagállamok várhatóan a mostaninál több mezőgazdasági terméket képesek majd az unióban értékesíteni. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi tagállamok értékesítései visszaesnek.
Örök probléma a támogatások finanszírozása. Az EU költségvetési kiadásainak legnagyobb részét – hagyományosan – az agrártámogatások teszik ki. A mostani szisztéma változatlanul hagyásával a bővítés nyomán nemcsak a támogatásból részesülő tagállamok száma nőne meg, hanem a mezőgazdasági támogatások teljes összege is.
Az unió önmagát is reformálja
Az EU 1999-ben – az Agenda 2000 keretein belül – a jelenlegi agrárpolitika reformjába kezdett. Alapállásként az egyezményben megfogalmazták, hogy az új mezőgazdasági politika az eddiginél nem kerülhet többe a tagállamoknak, ezért az agráralapot a kvóták és a támogatások átalakításával folyamatosan szűkítik. A támogatási rendszert új forrásokból akarják működtetni, a közvetlen termelői juttatások helyett a strukturális alapokból finanszírozott vidékfejlesztési programok kerülnek előtérbe.
Az unió a csatlakozási tárgyalások során a reform nyomán megszülető új rendszer általános szabályait érvényesíteni akarja a felvételt kérő országoknál. Egyes elemzők véleménye szerint az új támogatási szisztémát az EU ezen országokon „próbálja ki”. Részben ezért utasították vissza Magyarországnak azt az igényét, hogy a csatlakozást követően a közvetlen termelői hozzájárulásokból teljes mértékben részesüljön.
Belső reform – egymásnak feszülő érdekekA mezőgazdasági támogatásoknál Franciaország veszítheti a legtöbbet, mivel gazdái a mostani rendszer legfőbb haszonélvezői. Emiatt az agrárreform tárgyalásánál garanciát kívánnak szerezni arra, hogy az új támogatási rendszerben ugyanannyi juttatást kapnak, mint a bővítés előtt. A legnagyobb hozzájárulók – Nagy-Britannia és Hollandia – a közvetlen támogatási rendszer megszüntetését szorgalmazzák. Németország köztes álláspontot képvisel, érdekeinek az felelne meg leginkább, ha az agrártámogatásokat „renacionalizálnák”, azaz újra az országok saját hatáskörébe rendelnék. A reform külső kényszere, hogy az Európai Uniót a WTO nemzetközi szervezet határozottan felszólította, hogy a világ szabadkereskedelme érdekében építse le a korlátozó szubvenciókat.
Automatikus pénzosztás?
Közvetlenül a belépés után Magyarország mezőgazdasága az ártámogatások révén automatikusan jövedelemhez juthat, a közvetlen juttatások helyett. A vidékfejlesztési támogatásokat már nehezebben kaphatja meg, mivel azokat egyrészt saját erőből ki kell egészíteni, másrészt az EU megköveteli a megfelelő ellenőrző intézmények létét.
Az unió Magyarországról szóló novemberi éves jelentésében a közös rendtartás és az Európai Mezőgazdasági Garancia és Orientációs Alaphoz kapcsolódó intézményi keretek fejlesztését hiányolta.
Bár a magyar SAPARD-terv az illetékes bizottságtól tavaly ősszel kedvező értékelést kapott, és a tervet az unió bizottsága jóváhagyta, a támogatások a mai napig mégsem érkeztek meg. A magyar SAPARD-ügynökséget ugyanis még nem akkreditálták. Az Agrárintervenciós Központ 1998-as alapítása óta az FVM alá tartozik, 2000 júliusáig foglalkozott a SAPARD felkészüléssel kapcsolatos feladatokkal. Eddig az időpontig a feladatok ellátása a meghatározott ütemterv szerint, késedelem nélkül zajlott.
