A piac hevesen reagált az argentin gazdasági válság legújabb fordulatára, a fizetésképtelenség állami szintű beismerésére. A már eddig is legrosszabb minősítésű argentin állampapírok hozama több mint 20 százalékkal haladja meg az Egyesült Államok által kibocsátottakét. A Buenos Aires-i tőzsdén is pánikot keltett a hír: az irányadó Merval index 8,7 százalékot esett.
Hány milliárd dollár?Az argentin külső államadósság 132 milliárd dollárra rúg. Ebből 95 milliárd dollárnyi az állam által kibocsátott kötvények értéke: ez a negyedét teszi ki a feltörekvő piacok adósságállományának. Az argentin kormány szerint 38 milliárd dollárnyi kötvény van nemzetközi befektetők birtokában, más becslések szerint azonban az összeg meghaladhatja az 50 millárd dollárt is.
Az argentin kormányt egy tanácsadói csoport segíti a jelenlegi helyzetben, irányítója Jacob Frenkel, a Merrill Lynch International vezetője, az izraeli jegybank korábbi elnöke. Távozott viszont posztjáról Julio Dreizzen, a külső finanszírozást bonyolító pénzügyminiszter-helyettes.
A javasolt megoldás igyekszik kerülni a csőd szó használatát. Adósságcseréről beszélnek, amelynek keretében az eddig kibocsátott kötvényeket hosszabb lejáratú és alacsonyabb kamatozású papírokra váltják át. A kormány szerint ez önkéntes lenne, gyakorlatilag azonban nem lesz más választásuk a befektetőknek.
Rutin?Argentína történelmében nem ez az első eset, hogy a kormány nem képes kifizetni az általa kibocsátott kötvényekből eredő kötelezettségeit. Erre már az 1820-as és az 1920-as években is volt példa. Az 1980-as évek végén Argentína beszüntette kötvényei után a kamatfizetést, s a helyzetet akkor csak az adósság 1992-es átstrukturálása oldotta meg.
Az argentin vezetés a cserével könnyít adósságterhein, de ezenkívül elsősorban azt akarja elérni, hogy a megoldás a szerződések szerint ne minősüljön csődnek, mivel nem a kötelezettségek kifizetésének elmaradásáról, csupán „átütemezéséről” lenne szó. A Standard & Poors hitelminősítő intézet ugyanakkor a múlt héten jelezte: bármilyen konstrukció, amelynek keretében a befektetők kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek, véleménye szerint gyakorlatilag csődnek számít.
A jelenlegi gazdasági-politikai helyzet szinte reménytelennek tűnik. A társadalmi elégedetlenség folyamatosan növekszik, a gazdaság állapota pedig tovább romlik: becslések szerint a harmadik negyedévben a GDP (évesítve) 10 százalékkal zuhant.
A hagyományos megoldások feltehetőleg nem vezetnek eredményre. A valuta lebegtetése gyors leértékelődéssel járna, ez tovább növelné az adósságterheket, és így teljes pénzügyi válsághoz vezetne. A nemfizetés pedig csak átmenetileg könnyítene valamit a terheken: továbbra sem nőne az argentin gazdaság versenyképessége, magasak maradnának a kamatlábak, és az argentin kormányzat a megbízhatóság utolsó maradékát is elvesztené a hitelezők előtt.
Ricardo Hausmann, a Harvard professzora a Financial Timesban kedden megjelent cikkében arra tett javaslatot, hogy a dollárban denominált adósságot inflációval indexált pesóra kellene átváltani. Ez arra késztetné a kormányt, hogy alacsonyan tartsa az inflációt, és rövid távon ugyan jelentős károkat okozna a befektetőknek, hosszú távon azonban akár még profitálhatnak is belőle. Az 1994-es mexikói válság is a nemzeti valuta értékének beszakadását hozta, ám jelenleg a fizetőeszköz erősebb, mint a válság előtt volt.
