A varázslásról szóló könyveket és a bűvészeti kellékeket már évszázadok óta gyűjtik, elsősorban a könyvbarátok és a bűvészek. A szélesebb közönség csak a 19. század utolsó éveiben „kattant rá” a varázseszközök gyűjtésére, amikor már plakátok hirdették a bűvészek fellépéseit, és társasjáték formában tömegtermékként is az utcára kerültek a legalapvetőbb trükkök.
A Swann Galleries október 31-ei New York-i árverésén a kalapács alá kerülnek korabeli reklámplakátok, könyvek és bűvészeti kellékek is. Trükkökre specializált kártyapaklira, selyemkendőkre és varázsdobozokra egyaránt lehet majd licitálni. Az aukció kínálatában szerepel továbbá Doug Edwards bűvész gyűjteménye is, melyben számos egyedi tétel szerepel.
A tételek között lesz például az a Houdiniről 1918-körül készített sziluett-portré, mely bűvésztársa, Dai Vernon tehetségét dícséri. A mesternek az a könyve, melyet bátyjának dedikált, várhatóan 20 és 30 ezer dollár közötti összegért cserél majd gazdát. Houdini pénztárcájáért 12-18 ezer dollár közötti összeget fizet majd új tulajdonosa – vélik a szakemberek; pedig abból sem emelhetők ki a bankjegyek anélkül, hogy korábban betettük volna őket.
Houdininek azonban nem is lehetett túl nagy szüksége a pénzre. Legalábbis elvben erről tanúskodik, hogy mindössze egy dollárért vált meg felesége javára munkásságának valamennyi kísérőjétől. Persze tudjuk, hogy nem erről van szó: a mester a feleségének ajándékozta kellékeit, csak éppen az amerikai jog nem ismeri az efféle eljárást. A jogsértés elkerülése végett volt szükség az egydolláros vételár megállapítására.
Houdini mellett a szakma olyan jeles képviselőinek segédeszközei is kalapács alá kerülnek, mint például Harry Kellar (aki tízévesen szaladva szökött el otthonról és két évvel később már el is kezdte a bűvészkedést) vagy éppen Howard Thurston. Mindketten a századfordulón bűvészkedtek, bár Kellar kissé öregebb volt. Amikor nyugdíjba vonult 1908-ban, Thurstont nevezte meg utódjául.
A szakma első amerikai szupersztárja azonban mégis Alexander Hermann volt, aki 1896-ban halt meg. Ő fektette le azokat az modern értelemben vett show-beli alapokat, amelyekből évtizedeken át merítettek a bűvészek. Kecskeszakállával és sajátos esti öltözetével igazi egyéniségnek számított.
A 20. század folyamán aztán meredeken csökkent a bűvészetet övező közfigyelem. Ez a tendencia csak az 1970-es években fordult meg, amikor Doug Henning és David Copperfield a televízió segítségével szerzett újabb híveket a látványos trükköknek.
