Rálépsz egy macskáéra, az éktelen vonyítást a következőképpen fordíthatnánk: nem veszed észre, hogy rátiportál a mancsomra, köcsög barom?! Nincs mese: a macskák aljas érdekállatok. Éhes a kis dög? Hízelegve dörgölőzik hozzád. Megkajált? Tojik rád. A cicák (ez is hülye kifejezés, úgy hangzik, mintha aranyos kis tündérbogarak lennének) szemében mindig egyfajta felsőbbrendűség bujkál. Mintha azt mondanák: jó, én momentán kisebb vagyok nálad, de ha történetesen nagyobb lennék, ne tudd meg, mi várna rád! Vagyis a macskákkal ajánlatos jóban lenni.
A Kutyák és macskákban egy vérszomjas és roppant öntudatos sziámi cica áll a macskahadsereg élén. A gazdi előtt cuki háziállat, de a valóságban remek retorikai érzékkel megáldott diktátor. Célja: speciális allergiát szabadítani az emberiségre, majd megszerezni a világuralmat. Ez gyerekjáték lenne, ha a kutyák spéci ketyeréikkel, kémszervezetükkel nem tennének meg mindent, hogy ezt megakadályozzák. A képlet egyszerű: ha cica, gonosz, ha kutya, jó. Ezt a családi mozit imádni fogják a kölykök, a szülők, a nagyi, a papi. A sziámi cica viszont… hát, ő bizony utálni fogja.
Kutyák és macskák – Cats and Dogs, 2001. Színes, amerikai film, 87 perc. Rendező: Lawrence Guterman, operatőr: Julio Macat. Főszereplők: Jeff Goldblum, Elizabeth Perkins, Miriam Margolyes. Forgalmazza az InterCom.
