A politikai és a gazdasági reformok között talán sose volt ekkora különbség Kínában, mint most, mivel a gazdaság a WTO tagság küszöbén hatalmas változásokat él át. A kormány korlátozza a monopóliumok további térnyerését, a hatalmasra nőtt állami tulajdonú vállalatokat leépíti, és támogatja a külföldi működőtőke bejövetelét.
Mostanra a kínai gazdaság 10 százaléka külföldi tulajdonban van. Így lehetséges az, hogy az ország legnagyobb exportőre nem más, mint az amerikai Motorola. (Cikkünk Kína WTO tagságáról >>)
A föld legnépesebb országában 1990 óta két értékpapírpiac is működik, a sanghaji és a shenzeni. Méghozzá nem is kis tételben: 1998 végére már 236 milliárd dollárt ért el a piaci kapitalizáció. Közel 40 millió egyéni értékpapírszámla, és majdnem 200 ezer intézményi befektető.
Látszólag tehát minden adva van ahhoz, hogy fejlett pénzügyi kultúra alakulhasson ki Kínában. Ez azonban csak a látszat. A gazdasági viszonyok ugyanis még fényévnyire vannak az ideális, hatékonynak tekintett piaci állapottól.
A felügyelet aggályaiA kínai értékpapírfelügyelet a jegyzés előtt egy héttel a befektetési alapokkal kapcsolatos kockázatokra hívta fel a kisbefektetők figyelmét. A befektetési jegyek lényegesen nagyobb kockázatot jelentenek, mint az államkötvények vagy a bankbetétek, és a kormány nem tud értük felelősséget vállalni. A befektetőknek így fel kell készülniük esetleges veszteségekre. A felügyelet arról is beszélt, hogy nem szabad túl sokat várni az új alaptól, hiszen arra nagy nyomás nehezedhet, ha sokan akarnak eladni, így kifizetési gondok is felléphetnek. Ezen felül a kezelési költséggel, a jegyek eladásának díjával és egyéb költségtényezőkkel próbálták meg elriasztani a lelkes befektetőket.
Bizalom híján
Szeptember 11-e nemcsak az amerikai terrortámadásról marad emlékezetes a kínai befektetők számára. Ekkor lehetett ugyanis lejegyezni az első kínai nyílt végű befektetési alapot, miután a törvényhozás hosszú évek ígérgetése után végre lehetőséget teremtett erre. Az értékpapírfelügyelet hiába figyelmeztette a befektetőket az új termék speciális kockázatára, a jegyeket órákon belül lejegyezték.
A Hua’an Innovation Fund 5 milliárd jüan (363 millió USD) értékben kibocsátott jegyeinek első részét 13 város 139 bankfiókjában lehetett megvenni. Az érdeklődés mértékét jól mutatja, hogy Sanghajban a bankfiók nyitása előtt 2 órával már 1000 kisbefektető állt sorban, nehogy lemaradjon a nagy üzletről.
Milyen nagy üzletről van szó? A kínai tőzsdéket heves spekulációs rohamok, rengeteg bennfentes üzletkötés és teljes információhiány jellemzik. A befektetők számára így szinte lehetetlen feladat életképes portfóliót összeállítani.
A tőzsdeindexek is 15 hónapos mélypontjukon állnak, és a most folyó korrupcióellenes kampány sorra deríti ki, hogy a nagybefektetők hogyan manipulálták a piaci árfolyamokat. A befektetők bizalma így most az új, Kínában egyedülálló nyílt végű befektetési alapra fókuszálódik – hátha ez más lesz, mint a többi.
Vietnamban még rosszabbVietnam éveken keresztül tervezgette, hogy bevezeti a kereskedés tőzsdei formáját. Tavaly július 20-ára tűzték ki a börze indulását, ám addigra csupán két vállalat (egy hűtőszekrényeket és egy távközlési eszközöket gyártó cég) jelentkezett, hogy szívesen látná papírjait a tőzsdén forogni. A végén sikerült újabb két céget elcsábítani, így végül négy papírral indult meg a kereskedés a Ho Si Minh után elkeresztelt börzén. Azaz csak indult volna, ugyanis a nyitás után még 10 napra volt szükség ahhoz, hogy a megfelelő papírmunkát elvégezzék a tőzsdei szakemberek. „A vietnami kapitalizmus mindig különbözni fog a többitől” – árnyalta a helyzetet a BBC tudósítója, amit az is jól mutat, hogy az állam szabályozza a részvények árainak mozgását. Részletek a BBC-től >>
Zavaros körülmények
„Kínában egyszerűen nincsenek Blue Chip részvények – érzékelteti a helyzetet Song Fengming pekingi professzor a Financial Times helyi tudósítójának -, hiszen lehetetlen vállalati információkhoz jutni.” Ami információ kimegy a piacra, annak sem nagyon lehet hinni, így a technikai elemzések nem működnek.
Az értékpapírfelügyelet elnöke, Zhou Xiaochuan megpróbálja normalizálni a tőzsdei kereskedést: nemrégiben duplájára növelte a befektetők kényes ügyeit firtató nyomozások számát. Az eredmény nem is maradt el, több árfolyam-manipulációs ügyletet jelentettek a rendőrségnek.
A kínai értékpapírpiacokon ráadásul határidős és egyéb derivatív ügyletek nem léteznek, így a befektetők számára kockázataik lefedezésére egyszerűen nincsen lehetőség. A kisrészvényesek tehetetlenek, ha az árak lefelé tartanak, beragadnak pozíciójukba. Az egyetlen amit ilyenkor tehetnek, hogy megvárják, míg az árak felfelé indulnak.
Valami változik
A befektetési alap nagy sikere tehát újdonságában rejlik. A befektetők azt remélik, hogy nem lesznek többet kiszolgáltatva néhány nagyhatalmú pénzember manipulatív, ármozgató magatartásának.
A sikeres jegyzés valószínűleg újabb nyílt végű alapok indítása előtt tár kaput. A piacon 1100 jegyzett vállalat van, és a kínaiaknak van befektetnivaló pénzük. Az országban eddig is mintegy 40 zárt végű és több száz, nem hivatalos alap létezett. Utóbbiak kikerülték a szabályozás minden elemét, így a korrupció melegházaiként funkcionálnak.
„Új befektetési alapok indítása csak a piaci igénytől függ” – mondja Zhou. Elemzők hozzáteszik, hogy ehhez és a befektető bizalom visszatértéhez számos politikai intézkedésre is szükség lenne.
