Nagy kihívás előtt áll Európa: 12 országban vezetik be január 1-én a közös valutát, amely minden idők legnagyobb pénzügyi kihívását jelenti. A dolognak azonban árnyoldala is van. Azok ugyanis, akik nem váltják át időben, tehát 2002. március elsejéig német márkájukat, vagy francia frankjukat euróra, kénytelenek lesznek elfogadni, hogy a megmaradt pénzük szinte értéktelenné vált (a jegybankok még egy ideig foglalkoznak átváltással). Mindenki rohan tehát a bankokba, hogy euróra cserélje megtakarított pénzét. De mit tesznek azok, akik nem legális úton szerezték jövedelmüket? Nagyobb összegeket ugyanis nem lehet bankokon keresztül tisztára mosni…
Tiszta pénz
A fenti jelenségből kifolyólag bűnözők, adókerülők de sok “tisztességes” polgár is hatalmas költekezésbe kezdett az utóbbi időszakban. Sok idős ember otthon tartja megtakarított pénzét, sokan mások pedig – főleg a mezőgazdaságban dolgozók – nem akarják, hogy az adóhivatal felfigyeljen rájuk. “Ennek a pénznek azonban ki kell jönnie valahogyan a piacra” – mondja az UBS Warburg brókerház képviselője. A legegyszerűbb megoldás a pénz elköltése: híradástechnikai cikkeket, gépkocsikat vásárolnak rajta. A francia jegybank becslése szerint csak Franciaországban mintegy 20 milliárd dollárnyi frank van az embereknél készpénz formájában. Nem kis összegről van tehát szó
Megnőtt a dollárkeresletAz utóbbi hónapokban megfigyelhető volt, hogy jelentősen megnőtt a dollár iránti kereslet, főleg Dél-Kelet Európában. Az ok itt is az euró bevezetése: a Balkánon sokan német márkában tartják pénzüket, amelyet többnyire nem legálisan szereztek. Ha meg akarják őrizni vagyonukat, egy másik, értékálló pénznemet kell keresniük. Ez pedig a dollár. Az Europol becslése szerint több száz millió dollár találhat így új gazdára, csak a Balkánon.
A nagyok ingatlanban utaznak
A legkényesebb azonban azoknak az esete, akik nem tisztességes úton jutottak nagy jövedelemhez: ők ugyanis el akarják ezt rejteni a hatóságok és a bankok elől, de mégsem vásárolhatnak rajta 100 darab televíziót, vagy 10 darab Mercedest. A legkézenfekvőbb megoldás így az ingatlan marad. Franciaországban azonban törvény tiltja a kézpénzes ingatlanvásárlást, csakúgy, mint az értékpapírok megszerzését is. Így azok akik át akarják váltani pénzüket frankból, kénytelenek az eurózónán kívüli valutákat keresni. Franciaországban 8000 dolláros értékig lehet úgy valutát váltani pénzváltóknál, hogy nem kell igazolni a pénz eredetét. A Bank of France érzékelte a problémát, és felrúgva a szabályokat, január elsejétől ideiglenesen megengedi, hogy bármely bank kérdések nélkül átváltson 10 ezer eurónyi összeget.
Spanyolországban azonban más megoldást választanak az igazán komoly játékosok. Az EU 250 milliárd angol fontosra becsült “fekete jövedelméből” 40 milliárd spanyol zsebekben pihen, azaz elképzelhető, hogy a mediterrán ország GDP-jének 10 százaléka nem legális jövedelemből származik. Ez azonban szerves része a spanyolok életének, a lakosság nem kér számlát, és ha lehet, elkerüli az adót. Éppen ezért a helyi ingatlanpiac az adókerülők, maffiózók és egyéb pénzmosók paradicsoma. Az árak pedig mennek felfelé.
Az ingatlan-pénmosás nálunk még nem érzékelhető”Magyarországon nem lehet érzékelni, hogy pénzmosás céljából vásárolnának akár külföldiek, akár magyarok ingatlanokat” – tudtuk meg a KPMG Ingatlantanácsadó Kft-től. A szakértők elismerik, hogy elméletileg jó megoldás a pénzmosásnak ez a fajtája, ráadásul a gazdasági hatása is örvendetes: az illegális pénzek így ugyanis bekerülnek a gazdasági körforgásba. A hazai felügyelet, a PSZÁF a közelmúltban adta ki pénzmosással kapcsolatos ajánlásait a magyar bankoknak (Az ajánlást itt olvashatja >>). Mint azt a PSZÁF sajtóképviselője az FN-nek elmondta, a hazai ingatlanforgalmazók jelenleg nem tartoznak a Felügyelet alá, így eddig nem vizsgálták a pénzmosásnak ezt az igencsak eredeti fajtáját.
Árak az égben
Csak ebben az évben 15 százalékkal mentek fel az ingatlanárak Madridban, ám az igazán nagy kereslet a tengerparti üdülőhelyek, és villák iránt mutatkozik. A spanyol ingatlanpiac 20-25 százalékát üdülők teszik ki, ám a frekventált tengerparti részeken – mint Malaga -, ez az 50 százalékot is elérheti. “Nem csak a tisztességtelen útón szerzett jövedelmekből vesznek nyaralókat – mondja a spanyol BBVA bank elemzője -, sok kisember előszedi párnájából az adóhivatal elől eldugott pénzecskéjét, és azt rendes jövedelmével kiegészítve ingatlanvásárlásra fordítja.” A tengerparti üdülőkért egyes helyeken 30-50 százalékkal is többet kérnek el, mint egy-két évvel korábban.
A pénzmosás módszere a következő: a vevő és az eladó a tárgyalások első fordulójában megállapodnak a vételárban, majd a következő lépésben eldöntik, hogy ebből mennyi legyen legális, azaz adóköteles, és mennyi menjen zsebbe. Az illegálisan megszerzett jövedelem így alakul át értékes ingatlanná.
A kormány reménykedik, hogy 2002 március 1-étől, a peseta eltűnésétől kezdve ez a probléma végleg megoldódik, és nem lesz többé gond a fekete gazdaságból származó jövedelmek nyomonkövetése. Egyesek azonban másképp vélekednek. A spanyol gazdaság szerves részét képzi az illegális jövedelemszerzés, és mivel a kormány ezzel tisztában van, nem fog drákói szigorral fellépni a “feketézők” ellen.
