Röviden: szép bor, tessék megiinni. Kicsit bővebben: az egri borvidék egyik legismertebb sztárborásza az 1995-ben az Év Bortermelője címet is elnyerő Thummerer Vilmos, aki – mint a legtöbb borból boldoguló ember – igen barátságos és tevékeny egyén benyomását kelti. Megbízható, korrekt mester hírében áll, aki a fáradhatatlan Kati asszony segítségével éri el sikereit. Thummererék egyébként eredetileg dísznövény-kertészettel kezdték, s a virágok illatát átmentették a borokba is.
Eger talajilag változatos, a lösztől a barna erdőtalajon át a dolomiton keresztül a riolittufáig mindenfélét találni, későn tavaszodik, a klíma aszályra hajlamos. Jellemző, hogy e heti borunk az úgynevezett Áfrika-dűlőből származik, így, Á-val. Az egri borok testben és szeszben tán lemaradnak a nagyobb hőösszeggel rendelkező villányi végek mögött, ám a forróság kiégeti a szőlőből a friss gyümölcsillatokat, amelyek annál erősebbek, minél északabbra hatolunk. Ha a reduktív technológiával, az irányított erjesztéssel megfogjuk az illatokat, ez az adottság az egri vörösök nagy erényévé válhat.
Komoly bortáj ez tehát, mely a színképnek mind a fehér, mind a vörös tartományaiban szép borokat terem, jól ismert a Verpeléti Olaszrizling, az Egri Leányka, a Debrői Hárslevelű – és mindenekfelett a Bikavér.
Több mitikus változat forog közkézen arról, hogy honnan e név, melyet csak itt és Szekszárdon lehet használni. Az egyik filmszerű verzió szerint midőn a lankadó egri harcosok épp’ vesztésre álltak a gaz törökök által ostromoltatván, Dobó doppingszer alkalmazása mellett döntött, kinyittatta a várbéli pincéket, és az asszonyokkal ónkupákban kihordatta a vitézeknek a bort, kik ettől új erőre kapva lenyomták a törököket, mint a bélyeget. A boncsokokat vivő akandzsik látták, hogy a mieink szakállán vérszínű lé csorog, híre futott közöttük, hogy gyerekek, ezek bikavért isznak, ennyi elég is vót. De mindez merő PR: a bikavér szót igazából talán Garay (Háry) János használta először Szekszárdon.
Formailag a bikavér legalább három komponensből álló vegyes bor, azaz küvé, tehát valamely új, harmonikus íz elérése végett kész borokból kikevert komplexum. Tartalmilag régen jellemzően a kadarka állt e keverék tengelyében, ma Egerben inkább a cabernet-merlot-kékfrankos szoftvert alkalmazzák.
A ’97-es Thummerer-féle Bikavér dugóján a jó vörösök pipadohányillata, a rubinszínű bor édes, telt gyümölcsillatú, mintha kiviláglana a cabernet sauvignon feketeribizlije. Ízében mazsola, dohány és tölgyfa, kerek savak, közepesen hosszú utóízében csöppnyi extraédesség, nem nagy komplexitás, nem túl nagy test, viszonylagos egyszerűség és megbízhatóság. Baráti, 1500 forint alatti árakon érhető el a vinotékákban, mivel nem nagyon súlyos és komplex eset, nívós kvaterkázóborként jól elképzelhető eidamival kombinálva, de szívesen elkísér egy frissen sült marhát vagy egy őzpörköltet is utolsó útjára.
