Amerikából jöttMint oly sok menedzsment módszernek, a mediációnak a gyökerei is Amerikába nyúlnak vissza. Méghozzá meglehetősen mélyre, kialakulása az 1960-as évekhez fűződik. A mediáció során a cél nem a bűnös megnevezése, hanem a minden vitás fél számára előnyös megoldás és a megegyezés (közvetetten pedig a bíróságok tehermentesítése). Annak idején elsősorban családi ügyekben, válásoknál nyúltak a módszerhez, de most már sok helyen az üzleti konfliktusoknál is bevett gyakorlat.
Magyarország most tart ott, ahol a hatvanas években Amerika: inkább a szociális és a civil szféra „vevő” a mediációra mint konfliktismegoldó módszerre. Az üzleti világban a jó ötletnek minősítik ugyan, de félnek a tőle. A cégek vezetői inkább azt tartják kívánatosnak, hogy a vitás ügyeket a vállalati jogász intézze el, márpedig a mediáció során a cég első számú vezetőjének is jelen kell lennie. Azt sem szeretik, hogy a mediátor megismeri az üzleti titkaikat.
Mediáció a gyakorlatban
Egy kisebb cégen belül rendkívül feszült viszony alakult ki az egyik szakember, valamint a többi munkatárs és a tulajdonos között. A cégnél összeférhetetlennek tartották az illetőt. Ugyanakkor elismerték rendkívüli szakértelmét, emiatt nem akartak megválni tőle. Félmegoldásként otthon dolgozott, de a viták nem szűntek meg, s egy veszekedős telefonbeszélgetésben végül a munkaviszony is megszakadt.
Csakhogy baj volt ezzel. Míg a tulajdonos úgy értelmezte, hogy alkalmazottja felmondott, utóbbi szerint őt kirúgták. Mindkét fél hatalmas összegű kártérítést követelt a másiktól. Mivel továbbra sem voltak képesek szóba állni egymással, mediátor segítségét kérték.
A hármasban lefolytatott beszélgetés során aztán kiderült: mind a cégvezetőnek, mind korábbi alkalmazottjának az volt a legfontosabb, hogy megőrizze jó hírnevét. Ennek alapján azt az egyezséget kötötték, hogy mindketten lemondanak a kártérítésről, s a továbbiakban nem mondanak rosszat egymásról.
A mediáció lépései BEVEZETÉS.
A mediációig vezető út, az előzetes egyeztetések, az ülés megnyitása.
A TÁRGY ALÁS MEGKEZDÉSE. Ebben a szakaszban a felek a mediátornak mondják el, hogy a saját szemszögükből hogyan látják a helyzetet.
AZ ÉRZELMEKTŐL A KONKRÉTUMOK FELÉ. Ebben a szakaszban kezdenek egymással tárgyalni a konfliktus szereplői, tisztázzák alapvető érdekeiket, továbbá azt, hogy a vitás helyzet hogyan érinti őket.
A MÚLTBÓL A JÖVŐ FELÉ. A felek a mindenki számára megfelelő megoldás kidolgozásán munkálkodnak. Az alkalmazott technikák közé tartozik az ötletroham (brainstorming), a rangsorolási szempontok megkeresése, a prioritások felállítása, s ha szükséges, külön is lehet tárgyalni a mediátorral.
A MEGÁLL APODÁS. Elkészítik a végleges, írásbeli megállapodást.
LEZÁRÁS. Annak összefoglalása, hogy a felek mire jutottak és mire juthatnak még.
Forrás: Partners Hungary Alapítvány
Kölcsönös előnyök
A fenti történetben a Magyarországon általános gyakorlatnak megfelelően munkaügyi bírósághoz is fordulhattak volna a felek. Ekkor azonban egy nyilvánvalóan hosszabb eljárás keretében az érintettek aligha tudták volna elkerülni, hogy a másik rosszat mondjon róluk. Tehát éppen azt nem érték volna el, ami számukra a legfontosabb volt.
A mediáció esetén hasznos, ha a megbeszélésre a konfliktusban érintett valamennyi fél elmegy, s ott van az a felelős vezető is, akinek joga van a megszülető megállapodást aláírni. Jelen van – a szokásoktól függően – egy vagy két mediátor is. Fontos, hogy a felek készek legyenek konfliktusukat tárgyalással rendezni.
A beszélgetés során megpróbálják feltárni a valós érdekeket, ugyanakkor nem firtatják a múltat, azt, hogy ki milyen hibát követett el. Arra koncentrálnak, hogy az adott helyzetből kiindulva mit lehet tenni a rendezésért úgy, hogy mindkét fél jól járjon.
Az eljárásnak szigorú szabályai vannak, például, hogy mikor ki beszélhet és mennyit. A mediátor ezeket a kereteket megtartatja. Ő hangsúlyozottan pártatlan szereplő, nem értékel, nem bírál, nem adhat tanácsot sem. A mediátor fejében sokszor már van kész megoldás, de nem mondhatja meg, mi az, mert a feleknek kell kimunkálniuk. Végig csak kérdez és segíti, hogy a felek megismerjék egymás szempontjait.
Az, hogy a felek maguk egyeznek meg, már csak azért is előnyös, mert így valóban az kerül bele a megállapodásba, ami számukra elfogadható, s ezért általában be is tartják: nemzetközi statisztikák szerint a betartás aránya 80-90 százalék. Egy bírósági ítélet ugyanakkor hiába születik meg, például ha egy cég csődöt jelent, nem lehet kikényszeríteni az ítélet végrehajtását.
Távlatok
Nálunk mostanában nő az üzleti világ érdeklődése a mediáció iránt. A módszer elterjedését várhatóan segíti majd, hogy az igazságügyi tárcánál már foglalkoznak a mediáció törvényi kereteinek megteremtésével.
A módszer elterjedésének egyelőre az is akadálya, hogy az eljárást nem ismerik. A szakemberek, a jogászok már tudnak róla, de a konfliktusba keveredő személyek, cégek nem. Nincs kialakult intézményrendszer sem: míg például Németországban a bíróságok mellett működik mediátor is, igénybe lehet venni a szolgálatait, ha a felekben megvan a hajlandóság. Nálunk egy beadott bírósági kereset következménye aligha lehet mediáció.
Amerikában és Angliában mediációs központok dolgoznak. Tőlük lehet hivatásos közvetítőt kérni, aki meg is keresi a másik felet, hogy rábírja: per helyett válasszák inkább az alternatív módszert. Arra is van mód, hogy ha egy konfliktus ismertté válik, a mediátor maga ajánlja fel szolgáltatását.
Ilyet egyébként már a Partners Hungary is tett. Egy településen a helyi tónál működő bezárt strand újbóli megnyitásához ajánlotta fel közreműködését a sok szereplős, lakosok, telektulajdonosok, önkormányzat, horgászegyesület között zajló vitában.
A lakosok strandot szerettek volna, de a többiek nem tudtak megállapodni abban, hogy ezt miként lehetne megvalósítani. Bár a mediáció során nem egyeztek meg semmiben, csak addig jutottak el, hogy felvázoltak több lehetőséget, a gondolkodás végül mégsem lett eredménytelen: egy évvel később megnyílt a strand.
A cikk elkészítésében a Partners Hungary Mediációs Központ munkatársai, Wagner János és Kovács Éva voltak segítségünkre.
