A HTML-t (hypertext markup language) felváltó szabvány “az abszolút hálózat kulcsa” – ahogy Bill Gates, a Microsoft alapítója fogalmazott nemrégiben, a számítógépes ipar nagy amerikai seregszemléjén, a Comdexen.
A három éve feltalált programnyelv az adatcsere univerzális nyelve, vagyis azt teszi lehetővé, hogy a különböző technológiai forrásokból származó információkat bármilyen hordozón – PC-n, digitális televízión, mobiltelefonon vagy zsebszámítógépen – jelenítsünk meg. Az egymással nem kompatibilis számítógéprendszerek elburjánzása igen nagy költségekbe verte és veri ma is az üzemeltetőket, hiszen gyakran okoz ez a gond késlekedést, adatvesztést és munkaidő-pocsékolást. A költségek az e-business terjedésével tovább nőnek, hiszen annak lényege a cégek közti folyamat- és rendszerláncok működése.
Cél: mindenki ezt használja!
A Microsoft, annak ellenére, hogy a nyelv kifejlesztéséhez semmi köze nem volt, hatalmas összegeket szán továbbfejlesztésére és elterjesztésére. Az XML jelentősége olyan, mint a konténerek megjelenése a logisztikában. A szállítás szempontjából szinte mindegyé vált, mit rejtenek a nagy tartályok, s ugyanígy: az XML révén mindegy, milyen tartalmat csomagolnak ebbe a nyelvbe. Az információdömpingnek ebben a korában cégek ezrei foglalkoznak azzal, hogy más vállalkozásoknak adnak el információt, ami egyben azt is jelenti, hogy más és más rendszerekbe kell átültetni az adatokat. Ezért egy egységes szabványnak igen nagy az üzleti jelentősége.
Sok a mutáció
Ugyanakkor az XML esetében máris számos dialektus létezik, ami előrevetíti azt a problémát, hogy megszűnik az egység. Az Egyesült Államok szabványügyi szervezete több mint 200 dialektust tart nyilván. Csak magában a pénzügyi szektorban legalább egy tucat XML-nyelvet használnak, s ez a trend lassan bábeli nyelvzavarhoz vezet.
Fontos a nagyok támogatása
Az XML sikere tehát azon múlik, lesz e elég támogatója a nagy szereplők körében. A legnagyobb nevek közül jó néhányan már összefogtak annak érdekében, hogy XML-dialektusokat fejlesszenek a számítógépgyártást hatékonnyá tevő automatikus rendelések futtatásához. A RosettaNet konzorciumban olyan versenytársak is együtt dolgoznak, mint a Hewlett-Packard és az IBM. Hiányzik viszont egy nagy szereplő, a Dell, s ez éppen az XML diverzifikálódását vetíti előre. A Dell – amely csak internetes úton értékesíti számítógépeit, mégpedig úgy, hogy a viszonteladóin keresztül kapott megrendelés beérkezése után állítja össze a kért konfigurációt – a RosettaNet szempontjából fontos e-business jelenség, a beszállítói lánc menedzsment (supply chain management) állatorvosi lova. Az XML szabvány e cég számára is fontos, de nem az a variáns, amelyet a RosettaNet fejlesztett. A konzorciumnak ráadásul két évébe tellett, míg termékével piacra lépett, ami az ipari fejlődés szempontjából túl nagy idő.
Ugyanakkor az XML hosszú távú sikereihez elengedhetetlen, hogy ne csak a számítógépipar, hanem a géntechnológia vagy az autógyártás is partnerré váljon terjesztésében. Noha az XML jelenleg az e-business szektor kedvence, igazi garancia még nincs arra, hogy nem járunk vele úgy, mint az eszperantóval, mely nyelvet mindössze kétmillió ember beszéli a Földön.
