Az 1995 óta tartó 4-5 százalékpontos éves dezinflációs ütem tavaly tovább folytatódott; az év egészére vonatkoztatva a fogyasztói árak 10 százalékkal növekedtek. Az infláció 2000. évi alakulása szorosan összefügg a világpiaci olajárakkal. A múlt évi 18 dolláros átlagár 2000 márciusában a 30 dollárt is elérte hordónként. A vállalkozók körében végzett megkérdezések szerint emiatt az idén 10 százalékos infláció is elképzelheto. A gazdaságkutató intézetek ennél kisebb, 8,0-8,5 százalékos rátát feltételeznek. Az Ecostat által a 100 legnagyobb cég körében végzett felmérés szerint a legtöbben egyébként cégüknél 5-10 százalékos értékesítési áremelkedést valószínusítenek, a vállalatok részérol tehát nincsenek túlzott árnövelési törekvések.
A nemzetközi szakértok körében szinte teljes az összhang a tekintetben, hogy az olajár elérte azt a felso értéket, amikor az árnak tartósan ellentétes irányba kell elmozdulnia. Amennyiben 2000-ben az átlagár a tavaszi hónapok csökkenése következtében nem süllyed 22 dollár alá, és nem történik kormányzati intézkedés a magas magyarországi olajtermék-árak ellensúlyozására, akkor az éves infláció mértéke nem csökkenhet 9-10 százalék alá. Ha az ár nem haladja meg az év egészére az átlagos 18 dollárt, akkor a 8 százalékos vagy akörüli ráta is reálisnak tunik. Ez a szint is lényegesen magasabb lenne azonban, mint amilyet a költségvetés kidolgozásánál figyelembe vettek (a Pénzügyminisztérium 6,3 százalékkal számolt). Emiatt több korábbi jövedelmi és egyéb pénzügyi összefüggést kell újragondolni, és az eltérések szükséges korrekcióját elvégezni. Mindezt úgy kellene levezényelni, hogy ne törjön meg a növekedés lendülete, s ne romoljon a gazdasági egyensúly.
Az inflációra ható kisebb mértéku, de nem elhanyagolható tényezo, hogy 2000-ben az agrártermékek ára feltehetoen emelkedni fog. Az árvíz, a belvíz okozta termékkiesés, valamint az ágazat alacsony jövedelmezosége miatti bevétel-növekedési törekvések ezt okozhatják. Hasonló hatású lehet, ha a belso piacon érezhetoek lesznek olyan keresleti impulzusok, amelyeket a kamatcsökkenés és más élénkíto jellegu gazdaságpolitikai szabályok válthatnak ki.
A lakossági fogyasztás a kilencvenes évek végére a 20 évvel azelotti szintre esett vissza. Az utóbbi két évben, különösen 1999 második félévében azonban jelentos növekedésnek indult a kiskereskedelmi forgalom. Ez persze nem azonos a fogyasztással, növekedésében – azon túl, hogy a reálbérek emelkedésébol a lakosság az elhalasztott fogyasztását realizálja – számos tényezonek van szerepe. Így például látni kell, hogy a kiskereskedelmi forgalom mintegy 9 százaléka ma már a bevásárlóközpontokban bonyolódik, s ez az arány folyamatosan emelkedik. Gyakori jelenség, hogy a kiskereskedok és vállalkozók is itt szerzik be az áruikat. Így viszont az egyik oldalról a kiskereskedelmi forgalomban a fogyasztás bizonyos hányada halmozottan jelenik meg, másrészt a vállalkozások kiadásainak egy része fogyasztásként kerül a statisztikákba. További tényezo, hogy a bevásárlóközpontok térnyerésével – és így a megalapozottabb adatszolgáltatással – a fogyasztás egy része “kifehéredik”. Növeli a forgalmat az is, hogy a korábban külföldrol beszerzett muszaki cikkekbol mind többet itthon vásárolnak meg, mert már itt is kapható és idonként még olcsóbb is, mint külföldön. Végül, a létbiztonság bizonyos fokú javulása a lakosságot arra ösztönzi, hogy a korábbiaknál jobban használja ki a vásárlási hiteleket. Mindezek következtében kijelentheto, hogy a kiskereskedelmi forgalom, illetve a fogyasztás bovülése már nem csak egy átmeneti – pusztán a halasztott vásárlások miatt bekövetkezo – növekedést, hanem tartós fellendülést mutat.
Az idei jegybanki kamatcsökkentések kapcsán felvetodött, hogy a hitelkamatok mérséklodését a betéti kamatok esése fogja követni, ami pedig visszaveti a megtakarításokat. Az 1994 és 1997 közötti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a betéti kamatok mintegy 10 százalékpontos mérséklodése ellenére a lakosság megtakarításai nem zsugorodtak, így erre valószínuleg most sem kell számítani. Várható viszont hogy a megtakarítások egy része az ingatlanbefektetésekbe áramlik át.
VARGA CSABA, a Citibank közgazdásza: “A március végi OPEC- döntés alapján az olaj világpiaci ára várhatóan 21-22 dollár körüli szintre áll be; ez jóval magasabb, mint a kormány által várt érték. Így az infláció az idén 8,4 százalék körül alakul majd, szemben a hivatalos – 6,3 százalékról induló, s immár 7,5 százaléknál tartó – várakozásokkal. Az olaj mellett nyomást gyakorol a fogyasztói árszínvonalra a termeloi árak magas értéke is: e ráta az idén februárban 9,2 százalékot tett ki, holott tavaly augusztusban még 4,5 százalékon állt. A második félév fo kérdése, hogy a gázár-liberalizáció mennyire akasztja meg az árszínvonal addig várhatóan folyamatosan csökkeno trendjét. Emellett a gazdasági növekedés folytatódása egyre bovülo fogyasztással jár együtt, ami – az idén még kevésbé, de a következo években annál inkább – ugyancsak veszélyeztetheti a dezinflációs folyamatot.”
A kiskereskedelmi forgalom 9 százaléka ma már a bevásárlóközpontokban bonyolódik
FOTÓK: BIRTALAN ZSOLT
