Meghallgatatott a Figyelő véleménye: a lap éppen friss számának szerkesztői megjegyzéseiben hangoztatta kétségeit arról, hogy vajon minden szempontból a legelőnyösebb lenne-e, ha a Postabankot nyílt versenytárgyalás nélkül, a gyorsaság és a remények szerinti magasabb vételár jegyében
kizárólagosan az OTP Bankkal folytatott alku során adnák el. Mezei lakáseladóként tudjuk, hogy csúnya kényszerhelyzetbe kerülhet az ember, ha elhajtja az összes vevőjét és csak az egyikkel tárgyal, még ha az a legígéretesebb is. A Pénzügyminisztérium a Világgazdaság értesülései szerint legalábbis megjegyzéseket tett, és ez reménytkeltő józanságra utal.
A Takarékossági Világnap
Magyarországon ebben az évben a fogyasztás és a pénzköltés jegyében telik, ami legalábbis töprengésre ad okot. Igaz egyrészt persze, hogy a korábbi években mesterségesen ragadtak magas szinten a megtakarítások, az emberek most
csak az elfojtott fogyasztási lázukat élik ki, másrészt viszont az is igaz, hogy a mostani döntésük részben kényszer is. Ha egyszer a nullához közelítenek a reálkamatok, és kormányunk – a növekedés mindenek felett jelszavával – ezek után még annak az árán sem
törekszik feltétlenül az infláció leszorítására, hogy maga is szenvedő alanya ennek, mert többe kerül neki saját
adóssága – akkor nincs mit tenni, el kell költeni a megkeresett pénzt.
Nyilvánosságra hozták a biztosítók a kötelező gépjárműbiztosítás új tarifaszámítási módozatait, amelyek hatására az új szerződők, a fiatalok és a fővárosiak járnak rosszul, vagyis nagyjából a FigyelőNet szerkesztősége. Ezért a mínusz pont.
