Hogy miért? Íme néhány nyomós érv:
Először is: vége a régi szép időknek…
…amikor az ember belépett egy vállalathoz, s fokozatosan előrejutva a ranglétrán onnan is ment nyugdíjba. Ez a fajta karrier nemcsak nálunk lett a múlté (a szocialista nagyvállalatok kimúlásával), ugyanezt hozták magukkal a változások a fejlett üzleti világban is.
A fúziók és felvásárlások, a szervezetek “laposabbá tételének” korában ugyanis a leépítések természetes velejárói a vállalati életnek. Ráadásul ezekben a lapos szervezetekben kevesebb foka van a karrier-létrának, az alsó fokok pedig a korábbinál szélesebbek, többen férnek el rajtuk, míg a felsők keskenyebbek, kevesebb ember léphet fel rájuk. Vagyis az előrejutás hosszabb ideig tart, ugyanakkor a képességek és tapasztalatok nagyobb tárházára van szükség a sikerhez.
Másodszor: már mást jelent a karrier is…
…hiszen az előrejutást nem feltétlen a magasabb rang jelenti, hanem a szakmai és a személyes fejlődés, az újabb és mind érdekesebb feladatok. A cégek már nem a vállalathoz való lojalitást előléptetéssel honorálni, még a munkahely biztonságát sem tudják garantálni. Ugyanakkor támogathatják, hogy alkalmazottaik a lehető legnagyobb tudásra tegyenek szert egy adott munkakörben, s ha nem tudnak lehetőséget adni a fejlődésre, el kell fogadniuk, hogy az emberek továbbállnak. A fejlett üzleti világban elfogadott, hogy valaki 3-5 évente váltson, emiatt nem tekintik vándormadárnak. Sőt, a hosszú egyhelyben maradást a rugalmatlanság és a változtatástól, a kockázatvállalástól való félelem jeleként értékelhetik. Manapság az életpályába belefér legalább egy karriermódosítás és négy munkahely-változtatás; az utóbbiak közül kettő általában nem önkéntes.
Kilenc kérdés, amelyeket időnként érdemes feltenni! Még akkor is, ha éppen jól érzi magát a munkahelyén…
1. Versenyképes színvonalon tudom-e tartani a képességeimet?
Vizsgálja meg a képességeit és azt, mi hiányzik közülük, majd próbálja meg pótolni a hiányt. Legyen különösen gyanakvó, ha a vállalata visszautasítja, hogy a fejlődéséhez biztosítsa a megfelelő képzést.
2. Szeretem-e a kollégáimat és a főnökeimet?
Csak akkor érezheti jól magát egy vállalatnál, ha nemcsak maga a munka, hanem az emberek és a cégkultúra is szimpatikus. Ellenkező esetben nem tud majd beilleszkedni, s a főnökei ezt észreveszik. Márpedig ez nem jó jel az előrelépéshez.
3. A máshol dolgozó barátaim többet tanulnak-e nálam?
Folyamatosan fejlesztenie kell a tudását és a képességeit. Aki soha nem tanul semmi újat, legyen szó akár az üzletről, akár a saját munkájáról, akár a technológiáról, hátrányba kerül, ha e korlátozott tudással majd állást keres.
4. A munkába állással befejeztem-e a tanulást?
Ha cége külföldi vállalat, szerezzen külföldi tapasztalatot. Próbáljon részt venni az érdeklődési körébe tartozó tanfolyamokon, szemináriumokon (akár a cége segítségével, akár önállóan). Még egy hobbi űzése is szélesebb látókörű (és minden bizonnyal boldogabb, érdekesebb) emberré formálja.
5. Továbbra is sikeres lesz-e ez a vállalat?
Mit tesznek a versenytársak az Önök üzletágában? Nyerni fognak-e vagy veszíteni? Felvásárlás várható? Ha csak a végkielégítés nem éri meg a várakozást, keressen magának állást.
6. Kitaposott kerékvágásban haladok?
Ha a rutin kényelmes ugyan, de a munka unalmas, a képességei és a karrier-kilátásai elhalványulnak. Gondolkozzon és cselekedjen! Veszélyben lehet a jövője!
7. Mozdulnom kell?
Ha körülnéz, számos olyan szervezetet fog találni, amely megfelelő gondot fordít Önre és versenyképes színvonalon tartja a képességeit, anélkül, hogy egy életre szóló állást garantálna.
8. Jó-e, ha az életrajzomban egynél több munkahely szerepel?
A tapasztalat nemcsak mélységében, de széleskörűségében is mérhető. Egy nagy szervezetben is lehet elegendő tapasztalatra szert tenni, de az ötévenkénti váltás is azt mutatja, hogy Ön elkötelezett, lojális munkavállaló tud lenni.
9. Az állás az egyetlen dolog, ami számít?
Nem. A család, a barátok, az otthon, a helyi közösség és a hobbik is részei a kiegyensúlyozott életnek. Ne felejtse el azonban azt a tevékenységet, amely mindezek finanszírozását lehetővé teszi. Ezért rendszeresen szakítson időt gondolkodásra és cselekedjen. Ön az, aki a legtöbbet nyerhet vagy veszíthet attól függően, hogyan menedzselik a karrierjét. Kérdezze meg önmagától, mi a jobb, ha valaki más kezébe teszi le a karrierjét, vagy ha az foglalkozik vele, aki a leginkább érdekelt benne?
Forrás: DBM
ÉS mit tegyen, ha rosszul érzi magát a munkahelyén?
– első lépés: az önvizsgálat vagyis kérdezze saját magát és válaszoljon is! A javasolt kérdések: Mit szeretne igazából csinálni, mire van szüksége, milyenek a képességei? Mit csinált korábban, mit szeretett a munkájában, s mit nem? Melyek az erős, és melyek a gyenge pontjai? Milyen cégkultúrában érzi jól magát, képes-e vezetni vagy vállalkozni? A munka mellett mit szeretne még elérni, vagyis milyen személyes célokkal – család, barátok, sport vagy más – kell összeegyeztetnie a karrierjét?
– második lépés: a válaszait beszélje át valakivel, aki jól ismeri Önt!
– harmadik lépés: a célok meghatározása és annak eldöntése, hogy ezek elérése lehetséges-e egyedül, vagy mások közreműködésére, döntésére is szükség van-e.
– negyedik lépés: mérje fel a piacot, vagyis, hogy milyen lehetőségeink vannak jelenlegi munkahelyén, s azon kívül. Minél nagyratörőbbek az álmai, képességeinek annál erőteljesebb fejlesztésére van szükség, ezt tehát ne mulassza el.
– ötödik lépés: készítsen akciótervet, amely leírja a céljai eléréséhez vezető utat, s időről-időre, a körülmények, illetőleg saját igényeink változása szerint módosítsa ezt.
Hogyan keressen állást?
– bízzon saját magában és ne bízzon mindent a fejvadászra!
Ha az emberek állást akarnak változtatni, általában felhívnak egy fejvadászt, pedig nagyon kicsi az esélye annak, hogy el tudja őket helyezni. Sokkal valószínűbb, hogy a fejvadász éppen nem kap olyan megbízást, amelynek az illető megfelel, mint fordítva. A legjobb eredményt tehát a kapcsolatrendszerének ügyes felhasználásától remélheti. Amerikai statisztika szerint a közép- és felsővezetők 7-8 százaléka hirdetés útján, 10-15 százaléka fejvadász közreműködésével, az összes többi – vagyis tíz ember közül mintegy nyolc – a saját kapcsolatrendszerén keresztül helyezkedik el.
– ne állást kérjen befolyásos ismerőseitől, hanem tanácsot!
Nem mindegy, miként használja a kapcsolatait. Hiba döntési pozícióban lévő ismerősétől állást kérni, hiszen valószínűleg nincs nála üres hely, s így csak kellemetlen helyzetbe hozza. Kérjen inkább tanácsot tőle, mondja el, mit szeretne, milyen múlt áll Ön mögött, kérdezze meg, mit javasol. Ilyen formában mindenki szívesen segít. Ismerősei beajánlhatják a saját ismerőseiknek, akiktől ismét csak információt, ne állást kérjünk. Előbb-utóbb eljutunk valakihez, akinek épp ránk van szüksége.
– ne veszítse el a türelmét!
Az álláskeresés hosszadalmas, egész embert kívánó munka. Ezért, ha rosszul érzi magát a munkahelyén, ne féljen kilépni, s napi nyolc órában az igényeinek megfelelő állás után kutatni. Ilyenkor ki kell választani, mi az a két-három erősségünk, amire építeni lehet a keresést. S bár Magyarországon még erős az a vélekedés, hogy aki nincs állásban, azzal biztosan van valami baj, megéri megküzdeni ezzel. Különösen azért, mert ennek az előítéletnek egyre kevesebb alapja van: az emberek mind nagyobb része nem saját hibájából, hanem a vállalaton belüli változások miatt kerül az utcára.
A cikk elkészítésében dr. Juhos Andrea, a Drake Beam Morin (DBM) nemzetközi karrier-tanácsadó cég magyarországi irodájának ügyvezető igazgatója volt segítségünkre.
