Drasztikussá váltak a különbségek a társadalmon belül a jövedelmek, illetve a keresetek között az elmúlt évtizedben (az okokat lásd külön). A kilencvenes évek végén a keresők legalsó tizedébe tartozók a keresettömeg mintegy 3 százalékát kapták, miközben a legfelső tized már annak 29 százalékát vihette haza; az átlagos differencia több mint kilencszeresre ugrott. Másfelől, miközben a gazdasági szervezetek vezetőinek és néhány szakma, ágazat (pénzügy, energiaipar) bérei, keresetei közelítik a nemzetközi szintet, más, többnyire a költségvetésből finanszírozott ágazatokban (oktatás, egészségügy) és a túlnyomórészt ezekhez kötött szakmákban (tanár, orvos, nővér) fennmaradt az irreálisan alacsony bérszínvonal. Ez utóbbiak a keresetek a széthúzódó mezőnyben még jobban elmaradtak a többiektől. Az oktatásban a bruttó bérek 1992-ben az országos átlagnak még 98 százalékát, 1998-ban már csak 88 százalékát tették ki; az egészségügyben a hasonló arány 90 százalékról 82 százalékra csökkent.
A pontos képalkotást számos torzító tényező nehezíti (lásd külön anyagunkat), ám az többé-kevésbé bizton állítható, hogy lényegesen megnőttek a különbségek a közületi és a magánszféra keresetei között. A kormányzati szektorban az évtized elején a magánszférához képest 30 százalék volt a bérelőny, amely napjainkra 6-7 százalékra mérséklődött. A közületi (public) szektorban pedig a bérelőny bérhátránnyá változott (lásd a grafikont).
A kilencvenes évek első felére az volt a jellemző, hogy a szellemi foglalkozásúak keresetei lényegesen nagyobb ütemben növekedtek, mint a fizikaiaké. A szellemieken belül már 8-10 éve is érezhető különbség volt a vállalkozási szektorban dolgozók javára. Ez utóbbiak keresetei akkor 14 százalékkal haladták meg a közszférában dolgozó szellemiekét; mára ez a bérelőny 40 százalék fölé nőtt. Ami pedig a fizikaiakat illeti, 1992-ben a vállalkozási szektorban foglalkoztatottak keresetei szinte azonosak voltak a költségvetésiekével, mára azonban az előbbiek 20 százalékos bérelőnyre tettek szert.
A nemzetközi cégeknél, illetve a külföldi vegyes vállalatoknál a keresetek jellemzően magasabbak, mint a hazai szervezeteknél. A zömében külföldi tulajdonú nagyvállalatoknál a teljes kereset a segédmunkásoknál 33 százalékkal, a szakmunkásoknál 59, a már nem kezdő diplomásoknál 27, a középvezetőknél 156, a magasabb szintű vezetőknél pedig 138 százalékkal magasabb, mint a hazaiaknál. Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy a magyarországi keresetek – a külföldi nagyvállalatok fokozódó jelenléte ellenére – lényegesen nagyobb mértékben maradnak el a külföldiektől, mint ahogyan ezt az országok közötti termelékenységi különbség indokolná.
Igazán nagy differenciák a vezetői és az alkalmazotti keresetek között alakultak ki; az átrendeződés egyértelműen az előbbiek javára ment végbe. A közepes és nagyvállalatoknál a vezetők bére, keresete – függetlenül attól, hogy a bérköltség a teljes termelési költségnek hány százalékát teszi ki – az összes béralap 10-30 százalékát elviszi. Mindeközben a szakmai tudás és tapasztalat leértékelődött. A legtöbbet az idősebb diplomások veszítették bérelőnyükből: tíz év alatt 20 százalékos relatív keresetcsökkenést szenvedtek el a fiatal diplomásokhoz képest.
A kereset közti szakadás főbb okai
• A bérreform hiánya (a korábbi rendszerben érvényesített bérek tartalmának a piaci viszonyokhoz igazítása nem történt meg)
• A magánszféra nagyarányú térnyerése a vállalkozási szférában, ahol a bérek a munkavállaló alkupozíciójától függően nagyon eltérőek
• A pénzügyi tevékenység felértékelődése
• A vezetői szerep átértékelődése és ennek megfelelő javadalmazás kialakítása (a vezetői kvalitásoknak a cég sikerességében játszott szerepének – időnként kissé túl is értékelt – elismerése)
• A vezetői bérekhez korábban természetben adott juttatások egy részének pénzformában történő megjelenítése
• A kiterjedt rejtett gazdaságból származó keresetek növelhetik és csökkenthetik is a különbségeket
Januárban 1,5 százalékkal nőttek az árak, így a 12 havi görgetett infláció csupán 10 százalék volt; a piac korábban átlagosan 10,43 százalékot várt. Az éves ráta februárban ismét egyszámjegyű lehet, amire utoljára tavaly nyáron volt példa. Az alacsonyabb áremelkedés mindenekelőtt a háztartásienergia-ár mindössze 0,9 százalékos emelkedésének volt köszönhető. A maginfláció – az egyedi és a szezonális hatások kiszűrésével kapott érték – 12 havi rátája csupán 9,5 százalék volt, vagyis az infláció lényegi komponensei továbbra is csökkenő pályát követnek.
Torzító tényezők
• Kiterjedt a rejtett gazdaság, ahol a keresetek időnként jelentős kiegészítésére van mód, illetve ahol a minimálbérnél kisebb bérek is vannak
• A keresetek egy részét költségként elszámolható formában fizetik ki (autóhasználat, külföldi tanulmányút)
• A keresetek egy része nem jelenik meg sehol, mert az adótörvénybe beépített kedvezmények ezt lehetővé teszik (például mezőgazdasági termelőknél az adómentesen elszámolható bevételi határig képződött jövedelem)
• A Központi Statisztikai Hivatal csak a bruttó béreket tudja gyűjteni; a nettó bér az adótábla szerint számított érték, amiben nem jelennek meg a kedvezmények hatásai
• Mivel a magánszférában nincsenek a közszférához hasonló besorolási szabályok és fizetési kategóriák, a besorolások meglehetősen tetszőlegesek, így a csoportok összetétele heterogén, mint ahogyan a javadalmazás módja is,vagyis az átlagok mögött is nagy különbségek lehetnek
Lassan, de egyenletesen növekszik a kereskedelmi forgalom az Európai Unió (EU) és a 71 afrikai, karibi és csendes-óceáni államot – az európai nagyhatalmak volt gyarmatait – tömörítő ACP között. A felek viszonyát eddig az úgynevezett loméi egyezmények foglalták keretbe – eddig négyet hoztak tető alá -, most, másfél évi tárgyalás eredményeképpen arról állapodtak meg, hogy májusban aláírják a korábbi 5-10 év helyett 20 évre szóló együttműködési dokumentumot, a tavaszi ceremónia helyszínéről elnevezett fidzsi egyezményt.
