A B osztályú, F-Cell elnevezésű autók erőforrása egy villanymotor, amelynek meghajtásához az energiát a cellákban elégetett hidrogén szolgáltatja.
Tankolása a szokványos elektromobilokénál jóval gyorsabb és egyszerűbb. Míg a villanyautók akkumulátorának feltöltése 230 voltos hálózatból nyolc, 400 Volt feszültségről pedig három óráig tart, addig az F-Cell tartálya alig három perc alatt megtelik hidrogénnel. A gáznemű hajtóanyagot 700 bar nyomás sajtolja be a kútoszlopból a gépkocsi tankjába. Utóbbinak az elhelyezése abszolút biztonságos: töréstesztek igazolták, hogy semmilyen körülmény mellett nem történhet robbanás.
A hidrogén az üzemanyagcellákban oxigénnel egyesül, ez a vegyi reakció szolgáltatja az áramot a 100 kilowatt teljesítményű motornak. Utóbbi 290 Newtonméteres forgatónyomatéka a teljes fordulatszám-tartományban rendelkezésre áll, és álló helyzetből 11,4 másodperc alatt gyorsítja fel az F-Cellt 100 kilométer/óra sebességre. Hogy ez viszonylag sokáig tart, arról a jármű tömege tehet. Üres állapotban 1,8 tonnát nyom a B osztályú Mercedes, ehhez legföljebb 225 kilogramm hasznos teher járulhat. A végsebesség 170 kilométer/óra.
Egy-egy tankoláskor maximum 2,5 kilogramm hidrogén fér az üzemanyagtartályába (1 kg gáz 9 euróba kerül), ezzel az autó mintegy 350 kilométert képes megtenni. Anyagiakra átszámítva ez annyit jelent, hogy egy kilométer autózás 6,5 eurócentbe (18,20 Ft) kerül. Hasonló teljesítményű benzinmotoros gépkocsik városi átlagfogyasztása 8 liter körül van 100 kilométeren.
Az F-Cell tehát üzemeltetési költségek tekintetében jóval gazdaságosabb, mint robbanómotoros vetélytársai. Emellett pedig abszolút környezetbarát, hiszen károsanyag-emissziója a nullával egyenlő: az elégetett hidrogén égésterméke vízgőz – az is olyan csekély mennyiségben, hogy az autó nem húz maga után kondenzcsíkot.
A Mercedes-Benz 2009-ben kezdte el gyártani az üzemanyagcellás jármű új verzióját, amely több szempontból felülmúlja a 2004-ben megjelent A-osztályú F-Cell modellt. Cellája 40 százalékkal kisebb, 30 százalékkal erősebb, ám egyben 30 százalékkal kevesebbet fogyaszt, mint a 2004-es típusé. Az üzemanyagcellás autók gyenge pontja azonban e fejlesztések dacára is változatlan: a töltőállomások ritkasága. Egész Németországban összesen hét (7) ponton lehet ma hidrogént tankolni. A hálózat bővítése hatalmas kiadásokkal jár: becslések szerint az első ezer hidrogén-töltőállomás kiépítése egymilliárd eurót emésztene föl. Egyelőre senki sem tudja megmondani, kinek kellene magára vállalnia ennek a beruházásnak a költségeit. Márpedig kúthálózat nélkül az üzemanyagcellás autóknak nincs jövőjük.
