Sok elemző szerint az unió tagországai közül jó néhány hajlik ugyanis a Castroval való együttműködésre, ennek fejében viszont lemond a kubai ellenzék nyílt támogatásáról. Spanyolország, Belgium és Magyarország mindenféleképpen a Castroval történő szívélyes viszonyra törekedett az elmúlt időszakban, érdekes ugyanakkor, hogy a legkeményebb Castro-ellenes tábor képviselői között a posztkommunistta országok közül az élen áll Csehország és Lengyelország is. Vaclav Havel még az uniót is bírálta egy nemrég adott nyilatkozatában, amiért az engedményeket tesz Castro-nak.
Az Európai Unió diplomatái persze időlegesen mindig bekeményítenek: legutóbb éppen a 2003-as letartóztatási hullámot követően nyitották meg az ún. koktélháborút. A diplomáciai elhidegülés jeleként az uniós országok nagykövetei a különféle fogadásokra immáron nemcsak Kuba hivatalos képviselőit hívták meg, hanem a legjelesebb ellenzékieket is. A hivatalos kubai diplomaták kétségkívül kényelmetlen helyzetbe kerültek igen gyakran, ami a pszichológiai hadviselés egy vállfajává lett az elmúlt években.
Az újabb enyhülésének jele volt, hogy januárban több európai ország is a Kubához fűződő viszonyok rendezésére tett javaslatot, bár az kétségkívül nem tett jó benyomást az európai diplomatákban, hogy több lengyel és német parlameti képviselőt kiutasítottak az országból, amikor azok a múlt hét végi ellenzéki gyűlésre Kubába érkeztek. A szlovák házelnököt pedig eléggé goromba hangnemben utasította vissza Kuba pozsonyi nagykövete, amikor az a kubai ellenzékiek sorsa felől érdeklődött. Caridad Yamiri Cueto Milián a szlovák parlament elnökének röviden annyit válaszolt csak tavaly decemberi érdeklődésére: „A kubai nemzet és a kubai kormány erkölcsi méltósága magasan fölötte áll az olyanok szánalmasságának, mint amilyen Ön.”
