1950. április 5-én született Budapesten. Apja gépészmérnök volt, édesanya vegyész. Nős, felesége vegyészmérnök.
1974-ben szerezte diplomáját a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd belgyógyászatból és kardiológiából tett szakorvosi vizsgát. 1974-től 1979-ig az Országos Kardiológiai Intézetben gyógyító orvosként dolgozott és tudományos munkát végzett. 1979 és 1990 között az államigazgatás különböző tisztségeiben közszolgálatot teljesített. Az Egészségügyi Minisztériumban szakmai programok szervezésével foglalkozott, a Minisztertanács Hivatalának főosztályvezetőjeként – többek között – az első magyar egészség-megőrzési stratégia kidolgozását irányította. 1988-tól 1990-ig a Német-kormány szociális és egészségügyi miniszterhelyettese volt.
A rendszerváltást követően ismét az Országos Kardiológiai Intézetben dolgozott, mint főigazgató-helyettes, valamint egy külföldi tulajdonú egészségügyi magánvállalkozás orvos menedzsere volt.
1991-től a Magyar Szocialista Párt tagja, parlamenti szakértője, majd 1992 és 1994 között országos ügyvivője. 1994-ben Ferencvárosban választották országgyűlési képviselőnek, 1998-ban az MSZP budapesti listájáról jutott a parlamentbe. 1994-től a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, 1996 és 1998 között népjóléti miniszter. Miniszteri tevékenységéhez köthető az új egészségügyi és gyermekvédelmi törvény megalkotása, a nyugdíjreform megkezdése és jelentős egészségügyi fejlesztési programok elindítása.
1998-tól az Országgyűlés Egészségügyi és szociális bizottságának elnöke. Több mint két évtizede az Egészségügyi Világszervezet szakértője, jelentős nemzetközi egészségpolitikai kezdeményezések megvalósításában vett részt az egészségvédelem, a környezet egészségügy területén. Rendszeres előadó hazai és külföldi egyetemek egészségtudományi és menedzserképző tanszékein. Felsőfokú angol nyelvismerettel rendelkezik.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
