Mozikban a Transformers

Amennyiben abból indulunk ki, hogy a film mégiscsak a látvány „művészete” – konyhahasonlattal élve: a szem rágógumija –, akkor a Transformers hibátlan munka. Ha az elmére és a szívre gyakorolt hatását (katarzisát) nézzük, akkor vacak fércmű, nem túl jelentős történetvezetéssel, pláne színészi alakításokkal. (A két Johnny fiút, Turturrót és Voight papát abszolút megértjük, kell a pénz kalácsra, a gyártók meg mondhatják, lám, akadnak azért színészek is a filmben.) Minden esetre gyorsan le kell szögeznünk, a Transfomers telibe találja a célközönségét (a kölköket), és a pergő képektől és dübörgő hangoktól elkábult kísérők (a szülők) sem fognak panaszkodni. Napokig kábán merednek majd maguk elé, szemük-agyuk még jó idő múltán is „flashsel”, akár egy erős trip esetén, és fülükből alkalmasint ki-kipottyan egy-egy kósza „bumm-hang”, üvöltő dolby digital üzemmódban.

A jellemzően autókból, kamionokból (de előfordul repülőből, pisztolyból, sőt: rádiós magnóból transzformálódó változat is) beszélő, lövöldöző, hogy ne mondjuk: gondolkodó fémlényekké alakuló galaktikus izék a múlt század nyolcvanas éveinek derekán kezdték a karrierjüket, nem mondanánk, hogy precíz részletességű képregényben, majd tévés rajzfilmsorozatban. Sikerük bizonyítéka, hogy játékfiguráikkal a Hasbro gyár (ami a Rubik-kockától kezdve a Star Wars-figurákon át az Én kicsi pónimig mindennel kereskedik) tarolt, nem csoda, ha forszírozta az élőszereplős – és CGI technikás – film megszületését. Executive producernek könnyen megnyerték Steven Spielberget, aki maga is bevallottan nagy transformers-rajongó.

A film a saga egyik, bennünket, földlakókat fokozottan érintő szegmensét dolgozza fel (a géplények históriája a képregényben és a rajzfilmben jóval nagyobb múltra tekint vissza, misztikus gyökérrel). A jó Autobotok a gonosz Álcákkal – előbbiek vezetője Optimus Fővezér (eredeti hangja: Peter Cullen), utóbbiaké Megatron (akinek a hangot az eredetiben Hugo Weaving kölcsönözte) évszázadok óta vívják az élethalálharcukat, aminek során a tét az univerzum sorsa, ennek során vetődnek el a bolygónkra, ahol egy átlag amerikai tinédzseren, Samen (Shia LaBeouf) áll vagy bukik a küzdelem kimenetele. Vagyis a sci-fi elemekkel teletűzdelt technosztori alapvetően mesei jellegű – afféle gépmese –, legkisebb királyfival, királylánnyal – Sam gimnazista vágytárgya: Mikaela (Megan Fox) –, ezért is könnyen fogyasztható.

Michael Bay rendező (Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk?, A szikla, Armageddon, Pearl Harbor – Égi háború, Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk, A sziget; olykor producer is, szívének kedves a horror műfaja: A rettegés háza, A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet) gondoskodott arról, hogy egy pillanatra se engedjünk az agyunk, szépérzékünk kritikai kisördögének. Így, amikor elhagyjuk a mozi-termet – és történetesen nem vagyunk tízévesek –, elégedetten dörmögünk, igazgatjuk a sminkünket, miszerint két és félórára igazán jót szórakoztunk a pénzükért, jó volt otthagyni a dagadt ruhát másra.