Azt, hogy bizonyíték nélkül vádoltam meg egy embert népirtással az égvilágon semmi sem menti fel.
Felhozhatnám, hogy a kurd házigazdám, Hewa Jeff, aki a PUK politbüro külföldi kapcsolatokért felelős ügyosztályának az igazgatója hosszasan taglalta nekem, hogy igen, a férfi különböző bűnöket követett el a kurdok ellen még a posztom előtti este, a reggel pedig a RUDAW portálról átvett cikk már magyarul is megjelent, de valójában sem a fogalmazásom módját sem a stílusát nem menti ki.
Az sem ment fel, hogy egy elég rázós utazás után jutottam ki Szíriából a békésnek mondható Irakba és kész voltam bármit elhinni nagylelkű (legalábbis velem mindenképpen) kurd házigazdáimnak. Bár pár órával a posztom megjelenése után már korrigálni próbáltam, tompítani kijelentéseim súlyát, de a kocka ekkor már el volt vetve. Nagyerővel kezdtem el dolgozni azon, hogy begyűjtsem a különböző kurd politikusok által egyébként sűrűn emlegetett, végül általam sosem látott videót, mely szerint Mohszín kurd civilekre uszított és támadt Haszakában.
A következőket tettem: először is megkértem az általam ismert kurdokat, a fent már említett Hewa Jeff-t, Kaúa Nadír Káder aktivista barátomat Erbilben és az újságíró Goran Halabjait, hogy keressenek nekem kapcsolatokat a PYD-vel, vagy bárkivel, akinek hozzáférése lehet bármilyen bizonyítékhoz. Egy pillanatra sem tartottam szem előtt az ártatlanság vélelmét, hittem a körülöttem lévő kurdoknak, akik esküdtek Mohszín bűnösségére.
Nem mentség, hogy egyébként ezeknek a kurdoknak többször is köszönhettem az életemet.
Azzal tisztában voltam, hogy hetek, hónapok kérdése lehet, mire bármi is előkerülhet a lenullázott Szíriából, így vártam. A munka mellett (tudósítani mentem a térségbe) így tehát levelet írtam, mind a PYD európai sajtóosztályának, mind a PKK-nak, a YPG szíriai sajtóosztályának és így tovább. Bárkitől, akit sikerült előkerítenem először ígérgetés, majd hallgatás volt a válasz, már, ha volt válasz egyáltalán.
Újabb e-mailt küldtem.
Telefonáltam.
Könyörögtem, hogy ne hozzanak ilyen helyzetbe.
Több mint egy hónap telt el.
Érdemi dokumentumokat a mai napig nem kaptam. Semmit, ami igazolná, hogy a felrúgott fociedző bármiben is bűnös lenne.
Ergo ártatlan, mert az európai államok alkotmányai kimondják, hogy minden ember ártatlan, amíg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik.
Persze megpróbálhatnám elsunnyogni a dolgot, mást írni, más témáról beszélni, hiszen az eset lecsengőben van. Valószínűleg ki tudnám bekkelni, amíg mindenki elfelejti. Mohszín, ahogyan a híreket olvasom, jól beilleszkedett Spanyolországban, komoly baj tehát nem történt a nettó idiotizmusom miatt. Legalábbis vele.
Az más kérdés, hogy simán el tudom képzelni, hogy több arctalan és névtelen menekült miattam és az én kijelentéseim miatt nem kapott egy pohár vizet pár magyar honfitársamtól, aki történetesen olvasta a bejegyzésemet. Ez az, ami a leginkább nyomaszt.
Így ahelyett, hogy csendben kivárnék és elsettenkednék a sötétben, most
Külön kérem a bocsánatát minden olvasómnak, akit megvezettem, illetve akiben hangulatot keltettem ezzel a rágalmazással. Mentségem nincs, hibáztam.
