Az valószínűleg nem sokat mond egy laikus felhasználónak, hogy csütörtökön elfogytak az Észak-Amerikában kiadható IP-címek, de ezt a kijelentést nagyon egyszerűen úgy lehet lefordítani, hogy betelt az internet. A világhálóra kapcsolódó eszközöket – például a mobiltelefonunkat, az otthoni routert vagy a munkahelyi számítógépet – egy 32 bites értékkel azonosítják, ami azt jelenti, hogy a világon összesen 4 294 967 296 ilyen cím kiadása lehetséges.
Az IP-címtartományok egyébként az internetszolgáltatók, informatikai vállalatok kezében vannak, ők osztják a címeket a felhasználóknak. A szolgáltatók az Egyesült Államokban például az ARIN nevű hivataltól igényelhetik ezeket a címeket – ez a hivatal már júliusban korlátozásokat és várólistákat vezetett be, most viszont bejelentették, hogy vége, kész, kiadták az összes IP-címet. A szolgáltatók egymással kényeszerülnek kereskedni, dollármilliókért adhatják át a náluk lévő címtartományokat azok a vállalatok, akiknek nincs rá akkora szükségük.
A megoldás persze már régóta megszületett: át kellene állni az új címszabványra, az IPv6-ra, amely annyi eszköz csatlakoztatását teszi lehetővé, amennyit mintegy negyven számjeggyel lehet leírni. A technológia már az 1990-es évek óta megvan, csak sokáig a kutya sem használta. A Google statisztikái szerint azonban mindössze az internetre csatlakozó eszközök 7-9 százaléka tudja kezelni ezt a szabványt. Ugyanakkor elég sokan érezhetik a váltás szükségességét, mert ez a szám már a duplája a tavalyinak.
