Elsőre furcsának tűnhet, hogy Szent Iván napján, június 24-én Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük. Az ünnep vigiliáján, azaz előestéjén pedig a tűzugrásé és különféle pogány időkből maradt mágiáé a főszerep, hiszen ez a fény diadala, az év legrövidebb éjszakája. Pedig nem az, mert a nyári napforduló június 21-én volt. Kezdjük akkor az elején.
János már az anyaméhben megszenteltetett
Június hónap a magyar kalendáriumban Szent Iván hava, az Ivánok június 24-én ülik nevük napját. Csakhogy erre a napra esik Keresztelő Szent Jánost földi születése, őt pedig kivételes megtiszteltetésben részesítette az egyház még az első évezred közepén. Szűz Márián kívül ugyanis egyedül Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük földi születésének napján.
Ennek oka, hogy Mária és János anyja, Erzsébet találkozásakor az Üdvözítő közelsége miatt János már anyja méhében megszenteltetett. “És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel” – olvasható Lukács evangéliumában. János vértanúságának, azaz égi születésének napját augusztus 29-én ünnepli az egyház. Balra a találkozás, ahogy azt Raffaello Sanzioálmodta meg a XV. században.
Egykoron ez volt a nyári napforduló időpontja is, az év legrövidebb éjszakája június 23-ról 24-ére fordulván, amely szerte a pogány Európában az év egyik legnagyobb ünnepe volt. Csakhogy a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében az évszázadok során szétvált a csillagászati és a hagyomány szerinti nyárkezdet.
Tűzugrás háromszor
A Szent Iván éjjelén gyújtott tűz ősi pogány szokást takar, a keresztény ünnep pedig magába olvasztotta a nyári napfordulóhoz kapcsolódó hiedelmeket és rítusokat. Szent János tüze a tűz tisztító, gyógyító, termékenyítő erejébe vetett archaikus hitből fakad. A jezsuita Inchoffer Menyhért a XVI. századból írta: a magyarok szemkápráztató fénnyel és tűzgyújtással, tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal, harsány nótázással ülik meg Keresztelő Szent János ünnepét.
A tüzet pedig egy felsőszentiváni magyarázat szerint azért átugrani, mert János Mária látogatása alkalmával édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ha valaki a tüzet háromszor átugorja, János közbenjárására a Szentháromság nagyobb kegyelmet ad. De ugrottak a legények és a leányok is, az ugrás sikerének pedig mágikus jelentőséget tulajdonítottak: szerelemre és házasságra lehetett jóslatokat tenni.
Varázslás betegségre
Szent János tüzénél illatos növényeket, virágokat is füstöltek, amelyeket később gyógyításra használtak. A kutak és források vize körül is füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, valamint üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, és a ház elejére akasztották tűzvész ellen.
A tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott gyümölcsnek is fontos szerepe volt, mágikus tárgyként használták. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak; Szeged vidékén a fog- és hasfájás orvossága volt, Baranyában a sírokra is tettek a sült almából. Csongrádon azt tartották, hogy a tűzbe azért kell almát dobni, hogy az elhunyt rokonok is élvezzenek a gyümölcsből.
