Arról, hogy a leggings nem játéknadrág, írtunk már sokszor. Például akkor, amikor egy Chicago közelében található középiskolában megtiltották a lányoknak az említett ruhadarab viselését és kitört a botrány. A cicanadrág ugyanis az iskola dress code-ja szerint nem hordható ruhadarab önmagában.
Nyár. Negyven fok. Metró. Tömeg. Trikó.
Eltekintenénk most a trikó és az atléta szavak közti nyelvtani különbség megállapításától, szinonimaként használjuk őket, a lényeg mégis egy szó: nem, vagyis nem. Megvan annak a helye, de az semmiképpen sem a mindennapi élet, nem a tömegközlekedés, nem a munkahely, majd azt is elmondjuk, miért nem.
A trikó helye a földeken van, a trikó helye a rövidujjú ing alatt van, ha azt Tállai András államtitkár viseli, a trikó helye a boxeralsó mellett van, amikor aludni mész, a trikó helye az edzőteremben van, de nem az oda vezető úton, a trikó helye a fesztiválon van.
Miért? Mert a trikó által szabadon hagyott hónaljad helye nem az arcomban van. Mert lehetsz bármekkora, önjelölt Pumped Gabó, nem szexi. Akkor sem, ha feszül, akkor sem, ha lóg, akkor sem, ha márkás, akkor sem, ha fehér, akkor sem, ha színes, akkor sem, ha olyan lyukacsos-hálós, mert simán fel lehet vele hágni az igénytelenség Kilimandzsárójára.
Persze simán előfordulhat, hogy a trikó is a flip-flop papucs sorsára jut és a közízlés elfogadott darabja lesz, de addig is: maradjon csak meg amolyan férfi leggingsnek, amit önmagában nem hordunk.
*
Igen, a poszt megszületéséhez egy reggeli trauma kellett.
