A projektben német, finn, skót és svájci tudósok vettek részt a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem tudósainak irányításával. A nemzetközi kutatócsoport a lappföldi tavakból kiemelt, úgynevezett szubfosszilis, a víz által konzervált fenyőfák évgyűrűinek tömörségét vizsgálta, arra keresve egyebek mellett a választ, hogy melegebb volt-e az éghajlat például az ókori Róma idején vagy a középkorban, mint napjainkban.
Az évgyűrűk alapján egészen Kr. e. 138-ig rekonstruálták az időjárást: az adatok a fokozatosan hűlő éghajlatról tanúskodnak. Ugyan voltak melegebb és hűvösebb időszakok egyaránt, a számítások szerint évezredenként 0,3 Celsius-fokkal csökkent az átlaghőmérséklet: egyrészt a Nap megváltozott helyzetének, másrészt a Föld és a központi csillag közötti távolság növekedésének köszönhetően.
(Forrás: Institute of Geography, JGU)
“Adataink szerint korábban alábecsülték a római kori és a középkori hőmérsékletet” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Jan Esper, a Johannes Gutenberg Egyetem professzora. Hozzátette, hogy az évezredenként 0,3 Celsius-fokos csökkenés nem tűnhet túl jelentősnek, ám egészen más a helyzet, ha figyelembe veszik a globális felmelegedés miatt jelenleg tapasztalható, nem egészen 1 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedést. Ne feledjük, a legforróbb évtizeden vagyunk túl.
