Dolgozók osztják meg a Facebookon jórészt név nélkül képeiket egy nagy lappal, amire felírják a munkakörüket, a szakmájukban töltött időt, és a sokkoló számot: nettó fizetés. De a fizetés nem minden. Nem tudni, hogy például nettó 75 ezer forint 35 év munka után milyen életet jelent. Azon túl persze, hogy ennyi pénzből jó eséllyel nem lehet kijönni.
“A szocilis gazat katasztrfja.” 49 ves szocilis gondoz, 85.405 Ft. 24 ves szocilis segt, 84.100 Ft.
Posted by Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete on 2015. május 11.
23 év, 125 ezer/hó
Raffai Zsuzsa az esztergomi kórházban dolgozik. A pszichiátrián. Az elmúlt éjszakát is ott töltötte. Amikor beszélünk, éppen főz. Paprikás krumpli lesz a menü. Azt mondja, 23 éve dolgozik az egészségügyben. Ez az élete. Semmiért sem váltana. Eredetileg autószerelő akart lenni, aztán valahogy mégis az egészségügyi szakiskolát választotta. A pszichiátrián mindennap kihívás. Mindenféle beteg megfordul itt. Mániás depressziós, skizofrén, de most éppen két visszatérő betegük is van. Időskori demenciában szenvednek. Zsuzsa dolga, hogy ezek az emberek méltó körülmények között lehessenek. Legyen tiszta ágyneműjük, reggelijük, ebédjük, vacsorájuk és bevegyék a gyógyszereiket is. Vérnyomás, vércukorszint mérés és még sorolhatnánk. Figyelnie kell arra is, hogy mivel ezek a kórtermek nem „zártak”, nehogy elcsatangoljanak a betegek. Nagy a felelősség. És ezért a majd negyed század után, amit a szakmában töltött, pótlékokkal, túlórákkal, 125 ezer nettó üti a markát.
Forrás: Facebook
Második műszak
Zsuzsa a dorogi kórházba jár pihenni. Nem fizikailag, ahogy ő mondja, pszichésen. Itt, ha a másik állása mellett van ideje, akkor 12 órában időseket ápol. Tulajdonképpen ez a hely a köznyelvben az elfekvő. Olyan emberek fekszenek itt, akiket a családjuk nem tud már ellátni, és Zsuzsa segítsége nélkül magatehetetlenek. „Több tonnát mozgatok meg egy műszakban, de ez mégis pihentető, mert pszichésen egészséges embereket kell gondoznom.” Szóval, amikor nem Esztergom három műszakban és túlórákkal, akkor Dorog, 12 órában.
Vennék egy laptopot
Zsuzsa egyedül neveli 14 éves lányát. Keveset találkoznak, pedig most volna igazán szüksége a lánynak az anyjára. Kamasz és éppen pályaválasztás előtt van. Zsuzsa azt mondja, hogy azt biztosan tudja, hogy az ő szakmáját nem választja a gyerek. Szerencsére inkább a művészet érdekli és tehetséges is. „Persze itt abból is éhen lehet halni, ha az ember kreatív és tehetséges.” A lány bírja a kicsit nehezebb életet. Megértő. Pedig van lemondás az életükben, nem is kevés. „Van egy lakáshitelem, aminek a törlesztője 40 ezer forinttal indult. Most 94 ezer. Még nem tudom mennyire mentett meg a kormány, mert az én bankom még nem küldött elszámolást.“
Mindenesetre most a 125 ezres fizetésből kell kigazdálkodni a 94 ezres törlesztőt, a rezsit, a kamasz ruhatárát és persze az ennivalót is. Hogy mekkora fizetéssel volna elégedett 23 év munka után? „ 200 ezer nettó egy olyan állom, ami után már nem panaszkodnék. Az azt jelentené, hogy olyan dolgokat is megengedhetnék magamnak, amiről évek óta le kell mondanom. Ha holnap ennyi jönne, a számlára, első dolgom lenne, hogy vennék egy laptopot. Persze egy olcsó, kicsit. Részletre. 10 éve szemezek vele.“
Mint Petrocelli
Szakály Annabella kicsit más helyzetben van, mint Zsuzsa. Igaz, hogy ő is a pszichiátrián dolgozik, de ő diplomásként. Így a pótlékokkal meg a túlórákkal, sokkal „több” is összejön neki. Nettóban 150 ezer, de van olyan extra hónap, amikor nem nagyon jár haza, és akár 170 ezer forint is érkezik a számlájára. Diplomával, nyelvvizsgával, két műszakban. Ő is majd negyed százada gondoz betegeket ápolóként. Neki szerencsére nincs lakáshitele, de mint mondja, egy olyan lakásfelújításban van, mint Petrocelli a legendás sorozatban. „Neki soha nem készült el a háza. Nekem talán egyszer el fog.“
Forrás: Facebook
Annabella azt mondja, hogy a fizetések mellett más baj is van az ágazatban. A pénzhiány ugyanis nem csak abban mutatkozik meg, hogy a kollégák hó végén egymástól kérnek kölcsön, és akinek tehetősebbek a szülei azok esetleg tudnak kölcsönözni fizetésig egy ötöst. „Nagyon nem tetszenek már a körülmények. Nem tetszik, hogy az elmúlt 25 évben lefele megy minden. Sem az eszközök, sem a személyi feltételek nem olyanok, mint voltak.“
El innen
Ezért Annabella úgy döntött, hogy megy. Még nem tudja, hova, merre. Abban biztos, hogy most egy hónapot pihenni fog. A család ajándéka, hogy maradhat otthon ennyi időt. Aztán valami kreatívba, újba akar kezdeni. „Ha most nem váltok, soha nem fogok. 40 körül még van egy esély, hogy mást csináljak.” Hogy mi az az új, még nem árulja el, azt mondja, szeptemberig kiderül.
Nincs utánpótlás
Zsuzsa és Annabella is abban bízik, hogy most valóban történhet valami az egészségügyben. Zsuzsa szerint évekkel ezelőtt, amikor 2 órás figyelmeztető sztrájkot tartottak, nem történt semmi. Azt mondták nekik, hogy nyugodtan el lehet menni más munkát keresni, mert ott állnak az ajtó előtt a jelentkezők. Most azonban már nincs így. Aki kicsit is beszél valamilyen európai nyelvet, már rég lelépett. Annabella pedig hamarosan le fog. Nincs utánpótlás. Csak betegben.
