Mint korábban megírtuk, hasonlóan érvelt egy jobbikos politikus is a Fővárosi Törvényszéken.
A Magyar Hírlap publicistája – nem kímélve a bíróságot – ehhez hozzáteszi, hogy “ennek valószínűleg így kell lennie. És nem azért, mert ez így igazságos, törvényes, becsületes. Nem. Hiszen ez így igazságtalan, törvénytelen és becstelen. Éppen ezért kell így lennie. Ugyanis a rendszerváltoztatásból sajnos ez következik.
Abban a pillanatban, amikor az MSZMP-ből MSZP lett, jogfolytonosan, a pártvagyon meghagyásával, a rendszerváltoztató tárgyalásokon való teljes jogú részvétellel, az első szabad választáson való indulás jogával, nos, akkor már tudni lehetett, hogy ott van az új rendszer alján egy igazságtalan, törvénytelen és becstelen momentum. (…) Akkor és ott dőlt el, hogy Biszku és a többi gyilkos gazember ágyban, párnák közt fog elpusztulni.”
Bayer szerint nyilván lehetett volna másképpen is, de ez volt a „békés átmenet” ára. Kettős mércét emleget.
“Ha Biszku zsidókat küldött volna gázkamrába, vagy az auschwitzi tábor őre lett volna, már régen börtönben lenne. Nem lennének aggályok, nem lenne jogi szőrszálhasogatás, ítélet lenne. Verdikt. És hozzá megfelelő propaganda, hogy nem számít, mennyi idős, egy náci gyilkos kilencvennégy évesen is náci gyilkos, nincsen helye szánalomnak.
De Biszku a kommunista rendszer bűnöse. „Csak” forradalmárok haláláért felelős, „csak” hazaáruló. Így a teljes szemforgató apparátus a pártján áll. Vén gazemberek telefonálnak be Bolgár műsorába, hogy miért kell egy kilencvennégy éves öregembert bántani, és hogy bármit is tett, az abban a rendszerben nem volt bűn, tehát Biszkut nincsen miért felelősségre vonni.”
A Fidesz-alapító egyebek között ezzel magyarázza, hogy nincs semmi mondanivalónk egymásnak, végleg kettészakadt a nép.
“Nincsen semmi, azt hiszem, semmi, amiről képesek volnánk ugyanazt gondolni. Biszku világa itt maradt, itt él, és jogokat élvez, sőt jogokat követel magának. És már öntudatos, már büszke, már véleménye van, már elítél, már ítéletet mer alkotni egyáltalán, és szavaz, és beleszól, és akar, és lélegzik.
Az igazságtalanság, törvénytelenség és becstelenség apoteózisa ez. Ez lapul a rendszerváltás alján.
Ezért fog ágyban, párnák közt elpusztulni egy becstelen, hazaáruló, rohadt vén gyilkos. Egy igazi gazember.
Akit legkésőbb huszonöt évvel ezelőtt kellett volna végleg eltüntetni. Most már mindegy. Az ő bűne ránk száradt.” Bayer már csak abban reménykedik, hogy jön egyszer egy generáció, amelyik mentes lesz tőle. És megbocsát nekk.
