„Szükséges történész szakértőt felkérni annak feltárására, hogyan működött a karhatalom, kik irányították, az egyes szovjet alakulatok és magyar hatóságok milyen alá-fölérendeltségi viszonyban voltak.”
A többi közt ezt kérte a másodfokú bíróság a Biszku-perben. A tábla szerint tanúkat is meg kell hallgatni ahhoz, hogy megnyugtatóan lehessen dönteni a bűnösség kérdéséről. De az is feltétele az új eljárás sikerességének, hogy tisztázzák, milyen körülmények között keletkeztek a bizonyítékként felhasznált, több mint fél évszázaddal ezelőtti dokumentumok.
A hétfői ítélet azonban nem másról szól, mint hogy a 93 éves Biszku Béla még néhány évig biztosan nem áll bíróság elé. Az ítélet pedig még messzebb van. Legyen ez terhelő vagy akár felmentő.
Gellért Ádám nemzetközi jogász szerint nagy valószínűség szerint még abban az esetben is, ha elítélésre került volna sor, akkor sem kellett volna Biszku Bélának börtönbe vonulnia rossz egészségügyi állapota miatt. Gellért azt mondja, hogy miután az ügyészség amellett döntött, hogy két sortűzügyben emel vádat, várható volt, hogy nehézségei lesznek a vád bizonyításával kapcsolatban. A salgótarjáni és Nyugati téri sortűzperben ugyanis nem volt a vád tárgya, hogy ki és miért rendelte el a sortüzeket, azt csak mellékesen és az akkor eljáró bírói – egyébként helyes – aktivizmus miatt érintette a bíróság.
Fotók: MTI/Kovács Tamás
A vádirat
A Fővárosi Törvényszék egy évvel ezelőtt bizonyítottnak látta, hogy Biszku Béla három különböző tényállás alapján is bűnös. Az 1956-os szabadságharc leverése után Biszku Béla szavazati és döntési joggal felruházott tagja volt az 1956 november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt központi, irányító és döntéshozó testületének – és ezáltal a legszűkebb pártvezetésnek, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak – ezt is állította a vádirat.
Eszerint a tényleges hatalmat gyakorló, a pártállami rendszerben az állampárt szerepét betöltő MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága létrehozta az úgynevezett „karhatalmat” – mint fegyveres alakulatot -, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után részben rendfenntartó, részben a megtorlásban közreműködő és a polgári lakosság ellen fellépő szervezet legyen. Az Ideiglenes Intéző Bizottság közvetlenül irányította a karhatalom vezető testületét, a Katonai Tanácsot, feladatokat, célokat határozott meg, melyet a karhatalmi erők végrehajtottak.
A vádirat szerint ennek eredményeként a karhatalmi alakulatok sortűzzel lőttek a polgárokra, többtucatnyi tüntetőt lőttek le, nők és gyerekek is meghaltak, „ellenforradalmár-gyanús” embereket – három MTA-s kutatót – hurcoltak el és vertek össze. Mindez 1956 decembere és 1957 márciusa között történt. Biszkunak a vád szerint a bűncselekményről szóló hivatalos jelentést bemutatták, azonban ő nem tett semmit, sőt, az erről szóló dokumentumokat “elásatta” az irattárban.
Az apró
Biszkunál 2010-ben 11 darab sörétes vadásztöltényt találtak, emiatt lőszerrel való visszaélésért is felelősségre vonták. És egy televíziós interjúban ellenforradalomnak nevezte az 1956-os forradalmat, amiért a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadását valósította meg az akkori ítélet szerint. Az egykori belügyminiszter többször hangoztatta: az ’56 után történtekkel kapcsolatban nem bánt meg semmit, így nincs is miért bocsánatot kérnie.
Gellért Ádám nemzetközi jogász szerint Biszku Bélával elsősorban a belügyminiszteri tevékenysége, azaz az 1957. március 1-e utáni eseményekkel kapcsolatban lenne érdemes kiterjedt nyomozást folytatni. Az 1956-os események utáni megtorlásban ugyanis kulcsszereplő, fő döntéshozó és döntésvégrehajtó volt. Ez most már elsősorban csak a nemzetközi jog (emberiesség elleni bűncselekmény) alapján történhet. Történész, levéltáros és ügyészi szakemberek bevonásával kéne lefolytatni egy mindenre kiterjedő kutatást, nyomozást.
A most megsemmisített ítélet után Biszkunak nem kellett azonnal bevonulnia a börtönbe. Oxigénhiányos szívbetegségben szenved, korábban megállapították, hogy kardiológiai gondozása élete hátralévő részében folyamatosan indokolt. Vagyis ha egyszer mégis elítélik, akkor is olyan intézményt kell keresni az elhelyezésére, amiben biztosított az állandó felügyelet.
Az egykori belügyminiszter ellen már két és fél éve folyik egy másik nyomozás is az ’56 utáni megtorlási perekkel kapcsolatban. Hivatalosan azonban még nem gyanúsították meg. Az ügyvédje, Magyar Gábor szerint ez benne van a levegőben, és az is lehet, hogy akár holnap bejelentik a meggyanúsítását. És ezt mondja a nemzetközi jogász is. Gellért Ádám szerint a nyomozás ideje alatt még életben volt az egyik tanú, ám őt az ügyészség még csak ki sem hallgatta. “Az államapparátus könnyen kideríthetné, hogy kik azok, akik még életben vannak, csak akarat kérdése.”
