Piaci becslések szerint a középkategóriás autók szegmensében az ügyletek durván 60 százaléka, az alacsonyabb kategóriájú autók esetében a vásárlások akár 70-80 százaléka is hitelből történik. A hitelt attól a banktól veszik fel a vevők, amelyiknek az ajánlatát az adott márkakereskedő preferálja, pontosabban: amelyikhez szoros anyagi érdek fűzi. Az elérhető konstrukciók közül tehát nem az ügyfél, hanem a díler válogat – és végeredményben ő nyer legtöbbet az üzleten.
Devizáért olcsóbban
A magas THM értékeket látva nem meglepő, hogy a hitelügyletek többsége még mindig deviza alapon köttetik. Az euró alapú hitelek kamata 4-5 százalékkal, a svájci frank alapúaké pedig 6-7 százalékkal alacsonyabb a forintos kölcsönök kamatánál, ezért a vevők inkább vállalják az árfolyamkockázatot. Különösen a kisebb autók vásárlói körében népszerűek a svájci frankban kalkulált hitelkonstrukciók (az összes autós hitelszerződésnek ebben a szegmensben mintegy 70 százaléka ilyen), amelyek viszont a frank-euró keresztárfolyam kiszámíthatatlansága miatt éppen a legkockázatosabbak, és hosszú távon a legtöbb kellemetlen meglepetést okozhatják a jellemzően kispénzű autótulajdonosoknak. Az euró és a forint árfolyama hosszabb távon is kiszámíthatóbb, így az óvatosabb ügyfeleknek inkább ez javasolható. A két valuta árfolyama körülbelül 2007-ig, Magyarország eurózónához való csatlakozásáig amúgy is illene, hogy összesimuljon, így addigra el kell hogy tűnjenek a mostani kamatkülönbségek. A változó kamatozású forinthiteleknél mindez a törlesztőrészletek folyamatos csökkenését vetíti előre.
Szakmai berkekben köztudott, hogy a márkakereskedők profitjának legnagyobb része nem az autó árréséből származik, annak többszörösét keresik meg a hitelből történő eladásokon felszámított finanszírozási jutalékkal. Míg néhány évvel ezelőtt 2 százalék körüli volt e jutalék mértéke, addig ma teljesen elfogadott a 4-6 százalékos kulcs, de extrém esetekben 10-15 százalékos közvetítői díj is előfordulhat.
A vevők elsődlegesen az autó árára koncentrálnak, így ha abból valamekkora kedvezményt kapnak, bőven ki vannan elégítve. Közben nem veszik észre, hogy a márkakereskedő úgyis visszakéri az árrésből elengedett összeget, mert egyszerűen magasabb jutalékot kalkulál a hitel törlesztőrészleteinek kiszámításakor. Néhány százalékos extra jutalék 1-2 ezer forinttal emeli meg a havi részleteket, illetve fél-egy százalékponttal a teljes hiteldíjmutató (THM) értékét. Ez sokkal könnyebben eladható az ügyfélnek, mint ha maga az autó lenne drágább.
Szemben a kamattal?
Hiába csökkentek látványosan a forint betéti kamatok, kevésbé látványosan a hitelkamatok, az autópiacon mindez nem észlelhető. Egy-két lízingcég ugyan 2-3 százalékkal is mérsékelte a gépjárműkölcsönök kamatát, de a jutalékok ennél nagyobb mértékű megugrása azt eredményezte, hogy ma jellemzően magasabbak a havi törlesztőrészletek (és a THM), mint mondjuk tavaly novemberben, amikor még 8,5 százalék volt a jegybanki alapkamat szintje.
Nézzünk meg egy konkrét példát: egy hárommillió forint értékű autót 30 százalékos befizetéssel, 70 százalékban forint alapú hitelből szeretnénk megvásárolni, amit öt év alatt törlesztünk vissza. Tavaly novemberben ezt az autót megvehettük volna például a Postabank-Leasing hitelajánlatát böngészve havi 49 600 forintos indulórészlet és 18,8 százalékos THM mellett. Most viszont már 54 ezer forint feletti havi teher és 20,5 százalékos THM nehezedik ránk, mivel az akkori 2 százalékos jutalék helyett most 6 százalékot fizettetnek meg velünk a márkakereskedők a banki közvetítésért. Ez a tendencia az egész piacra nézve érvényes.
Óvakodj a maradványértéktől!
Különösen csalóka az úgynevezett maradványértékes hitel, amelyért a piacon keringő hírek szerint akár 15 százalékos jutalék is ütheti a kereskedők markát. Ha például egy kétmillió forintos Suzukit olyan konstrukcióban veszünk, hogy mondjuk három év után még ki kell fizetnünk a vételár 70 százalékát (vagyis az ár 80 százakára felvett teljes hitelből addig csak tíz százalékot kell törlesztenünk), elég érdekes helyzettel találhatjuk szembe magunkat. A harmadik év végén esedékes 1,4 millió forint ugyanis addigra már valószínűleg jócskán meghaladja az autó piaci értékét, emiatt az ügyfél aligha fogja jó szívvel kifizetni azt. Megteheti, hogy visszavásároltatja a kereskedővel (erre neki kötelezettsége van), ám ekkor meg ő jár rosszul, és az ügyfélnek sincs autója. Célszerű tehát ezeket az ajánlatokat elkerülni, de legalábbis alacsonyabb maradványértéket választani, hiszen ez mindkét fél érdeke lehet.
De nem fordulhatunk közvetlenül a bankhoz vagy a lízingcéghez annak érdekében, hogy legalább a kereskedő jutalékát kikerülhessük? Elméletileg nyilván megtehetjük, de a gyakorlat ezt mégsem igazolja. Ha kinéztünk egy autót és kiválasztottuk a dílert is, már meg van kötve a kezünk. Vagy kifizetjük a vételárat készpénzben, egy összegben, vagy kénytelenek vagyunk elfogadni az elénk tárt legfeljebb két-három banki ajánlat valamelyikét, ellenkező esetben nem adják el nekünk az autót.
Ilyenkor felkereshetünk más márkakereskedőt, ahol ugyanezzel a helyzettel fogunk szembesülni. Ha sokat kardoskodunk, legfeljebb annyit érhetünk el, hogy alacsonyabb jutalékot számítanak fel, mert egyedi elbírálásra azért van példa és mód. Illetve fürkészhetjük azokat a kampányokat, amelyek során éppen jutalékmentesen is vásárolhatunk.
