Érett személyiségű felnőtt ember nem tud tartósan távkapcsolatban élni – mondja határozottan Geist Klára, pszichológus. Mielőtt bárki felsikítana, hogy „akkor én nem vagyok érett személyiség”?, vizsgáljuk meg a mondatot tüzetesen. A kulcsszó a tartósan. Vagyis senki nem állítja, hogy minden távkapcsolat halálra van ítélve, de tény, hogy hosszú távon nem fenntartható a szerelem. Az persze nagyon változó, kinek mi a hosszú táv.
Nem vitás, hogy az interneten megismerkedő, személyesen hónapokig nem találkozó párok kapcsolata a legveszélyeztetettebb. Egy hosszabb együttélés utáni átmeneti elválást könnyebben elvisel egy kapcsolat.
Geist Klára szerint meghatározó, milyen múlttal, tapasztalattal próbál ilyen viszonyt fenntartani valaki. Ha például valakinek a gyerekkorában megszokott volt valamelyik szülő tartós távolléte, akkor sokkal természetesebben kezeli az ilyen élethelyzetet, ha viszont a családi minta a mindennapi együttlét volt, akkor nehezebb elfogadni a távkapcsolatot. Nehezen viseli a távolsági szerelmet az is, akit korábban becsaptak vagy elhagytak.
Geist Klára pszichológus Fotó: Németh Gabriella
Mi segít?
A bizalmatlanságon, féltékenységen, az intimitás hiányán bukhatnak el elsősorban a távkapcsolatok. Ezek legyőzésében segíthet egy kis tudatosság.
– legyen közös jövőkép, terv arra, mi lesz, ha véget ér az átmeneti időszak
– érdemes átbeszélni, mi számít hűtlenségnek, belefér-e a másokkal bulizás például
– a rendszeres üzenetváltás, chat vagy telefon ne legyen sablonos, felületes! Minél több részletbe avatják be egymást a partnerek, annál inkább részesei lehetnek egymás életének még távolról is
– a közelség hiánya miatt többször van szükség a szép szavakra, dicséretekre, az egymás iránti szerelem megerősítésére
– a negatív érzelmeket sem szabad eltitkolni, az egyedüllét okozta félelmekről, dühről is érdemes beszélni, sok félreértés elkerülhető
– ha a személyes találkozó csak nagyon ritkán megoldható, lehet közös élményeket szerezni egy film egy időben nézésével vagy könyv egy időben olvasásával
Esetek a pszichológus előtt
A fiatalok az egyetemen találkoztak. Diákként 2 évig jártak együtt. Az egyetem után összeköltöztek. Egy 1 év múlva a nő külföldre költözött munka miatt. Rendszeres on-line kapcsolattartással és havonkénti találkozásokkal, másfél évig bírta a férfi a távkapcsolatot. A nő ebből kevesebbet érzékelt, mert az ő életében sok új kihívás volt.
Amikor eljöttek hozzám, én elmondtam, hogy nem beteges a férfi türelmetlensége, a személyesség, intimitás hiánya miatt normális, hogy valaki nem tud hosszú távon ilyen kapcsolatban élni. Ráadásul a férfi gyereket is szeretett volna. Elbukhatott volna a kapcsolatuk a karrier vagy szülés kérdésen, de sikerült megoldást találni. A férfi is kiköltözött, talált ő is a párja városában munkát, így újra együtt élnek.
A többgyerekes anyuka biztatta férjét, hogy külföldön keressen munkát, cégen belül, hogy a gyerekek idegen nyelvű környezetben nőjenek fel. A férfi előre ment külföldre, hogy a családnak megteremtse a kiutazás feltételeit. Az iskolaév végét, több mint fél évet ki kellett várniuk. Volt közös cél és nem is telt el olyan sok idő. A nő mégis szerelmes lett itthon. Így jöttek hozzám.
Egyéb párkapcsolati problémákra derült fény, ezért nem bírta a távkapcsolatot a meggyengült házasság. Rájöttek, hogy nem külföld jelenti a megoldást számukra. Gyerekcentrikus kapcsolatból végül sikerült egy jó párkapcsolatot felépíteniük itthon.
Fantáziakapcsolatok
Gyimesi Andrea, pszichológus szerint a távkapcsolat túlélése nagyban függ a kapcsolat életszakaszától és attól, hogy milyen gyakran tudnak élőben találkozni. A kapcsolat első két évében, amikor még az ismerkedési szakaszt nyújtja el ez az időszak, kevésbé ártalmas, a kapcsolat későbbi szakában, úgy hét év után még felüdítő is lehet, segíti a megújulást.
“A legminimálisabb az intimitás sérülése, ha a pár hetente legalább egyszer élőben tud találkozni, a kéthetente egy hétvége is könnyen tartható még, távkapcsolatnak inkább az tekinthető, ahol ennél ritkább az együttlét. Ezek Gyimesi Andrea szerint jórészt plátói kapcsolatok, a hétköznapok intimitását fantáziatevékenység (másikra gondolás, írott formájú eszmecserék) töltik ki. A skype és a viber nem pótolja a személyes részvételt egymás életében, és a közös csend, az egymás mellett levés, amikor mindenki csinálja a dolgát és természetes a másik jelenléte, vagy hogy együtt főznek, vagy hogy egyik tejet hoz, másik villanykörtét cserél, és hogy ki veszi észre, hogy leszakadt a függöny – ezek nem pótolhatóak semmilyen módon. A párkapcsolat személyes dolog, személyes részvételt kíván.”
Gyimesi Andrea a távkapcsolat gyengélkedésének egyik legjellemzőbb tünetének a ki-kit-keres problémát tartja, egyik lesz az állandó “hívó” fél, a másik pedig a “csellengő”, ez sok bizalmatlansági vitát indít. Az is veszélyes a kapcsolatra, ha szinte minden kommunikáció ott áll meg, hogy “jajjajj, de miért nem vagy itt?”. Árulkodó tünet, ha már a cset-randi helyett inkább az ottani barátokkal akarok lenni, mert a magány az magány.
Gyimesi Andrea. Fotó: Berecz Valter
Összehoz vagy elszakít?
Hevesi Kriszta, pszichológus azt mondja, “a távolságnak van egy rendszerező funkciója: a gyenge szálakat elszakítja, az erőseket pedig még szorosabbra fűzi, hagy gondolkodni a párkapcsolatunkról, átértékelni a másik hiányát. Tipikusan az évek óta halódó, kihűlt kapcsolatokat az új impulzusok ráébresztik a saját viszonyuk hiányosságaira, így elválasztja. Ez a szenvedélymentes és szakításképtelen, de nagyon baráti párkapcsolatokra igaz leginkább. Szexuális téren vízválasztó az újralátás: szenvedélyes és mindent elsöprő, vagy pedig a sok várakozás után szürke és csalódáshoz vezet.
Amit pedig az összekovácsolás terén adhat a pároknak, az a felismerés, hogy a másik mennyire nélkülözhetetlen az életünkből. Elvégre, ahogy mondani szoktam: hiányozni csak az tud, aki nincs mindig jelen.”
Hevesi Krisztina. Fotó: Gera Zsolt
Egy olvasónk is megosztotta velünk távkapcsolati tapasztalatát, nem tagadja, hogy a távolság nagy próbatétel nekik, de készülnek a közös életre. Erika egy afrikai férfit szeret. Két évig éltek együtt Magyarországon, a férfi hazavágyott, másfél éve élnek külön. Az elvált nő egyelőre nem tudja követni a gyermekei miatt, de volt már látogatóban ő is és a férfi is visszatért pár napra.
„Próbálta már ő is, én is lezárni ezt a kapcsolatot, mert az embert felőrli ez a távolság, hogy nem lehet normálisan beszélgetni, nevetgélni, hogy mást ne is említsek,de nem ment, nagyon szeretjük egymást, hiányzik a másik, a jelenlét.”
