November 14-e kiemelt dátum az egészségügyi naptárban. Pontosan milyen világnapról emlékezünk meg ilyenkor, és miért éppen erre a napra esett a választás?
A Diabétesz Világnapjáról van szó, amit 1991 óta rendszeresen tartunk a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásával. Azért épp ez a nap, mert ekkor van Sir Frederick Banting, az inzulin atyjának születésnapja. Célja, hogy felhívja a lakosság figyelmét a diabéteszre, amely korunk egyik világjárványa. Nem fertőző járványról van szó, hanem a cukorbetegség járványszerű méreteket öltő elterjedéséről világszerte.
Mit mutatnak a friss statisztikák: mennyire súlyos a helyzet jelenleg Magyarországon és globális szinten?
Ma Magyarországon körülbelül 765 ezer cukorbeteg van nyilvántartva, minden 12-dik felnőtt érintett. Ez 56 százalékos emelkedést jelent 2000-hez képest. 2050-re ugyan stagnálás várható, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy az ország lélekszáma csökken, tehát az arány nőni fog. Ha világszinten nézzük, minden kilencedik felnőtt cukorbeteg, számuk körülbelül 589 millióra tehető , és 2050-re körülbelül 860 millió lesz a diabéteszesek száma, amivel virtuális országként a bolygó harmadik legnépesebb országát alkotnák.
A köznyelvben általában csak cukorbetegségként hivatkozunk rá, pedig egy nagyon heterogén kórképről van szó. Hogyan definiálható pontosan a diabétesz, és milyen főbb típusait különbözteti meg ma az orvostudomány,
Jelenleg négy diabétesz formát különböztetünk meg. Az 1-es típusú cukorbetegek esetében döntően autoimmun folyamat áll a háttérben, melynek során a hasnyálmirigy inzulintermelő béta sejtjeinek pusztulása következtében inzulinhiány alakul ki a szervezetben. A 2-es típusú diabétesznél az ok sokkal összetettebb, genetikai hajlam, elhízás, mozgásszegény életforma és környezeti tényezők együttes szerepe áll a háttérben. Kialakulásának oka az inzulinrezisztencia, amit a béta-sejtek kezdetben fokozott inzulintermeléssel kompenzálnak, majd idővel a túlhajszolt béta-sejtek kimerülésével lecsökken az inzulintermelés. Az inzulinrezisztencia hátterében az elhízás, különösképp a hasi elhízás áll, mely a 2-es típusú diabétesz legfontosabb módosítható kockázati tényezője. Emellett az örökletes hajlam és a környezeti hatások is emelik a betegség kialakulásának rizikóját.
Nagyon egyszerűen összefoglalva a különbséget: az 1-es típusú cukorbetegség lényege a szervezet abszolút inzulin hiánya, a 2-es típusú cukortbetegségé a szervezet csökkent az inzulinérzékenysége. Az 1-es típusú cukorbetegnek feltétlen szüksége van inzulin kezelésre, hogy életben maradjon, míg a 2-es típusú cukorbetegnek nem vagy csak a betegségkarrier előrehaladott szakaszában lehet szüksége inzulinra a vércukor értékek javítására.
A harmadik csoportba a speciális diabétesz típusok tartoznak, mint például az inzulintermelő sejtek genetikai defektusa, úgynevezett monogénes diabétesz, továbbá egyéb hasnyálmirigy betegséghez társuló, vagy más endokrinológiai betegséghez kapcsolódó diabétesz, továbbá fertőzések következtében is kialakulhat, de bizonyos gyógyszerek szedésének következményeként is előfordulhat.
Hogy teljes legyen a felsorolás, a negyedik csoportot a terhességi cukorbetegség alkotja. Ez általában szülést követően megszűnik, de a későbbiekben azoknál a kismamáknál, akiknél ez felismerésre került, 50 százalékos a rizikója a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának.
Az összes eset döntő többségét a 2-es típusú cukorbetegség teszi ki. Milyen életmódbeli tényezők és élettani folyamatok indítják el a szervezetben ezt a betegséget?
Napjaink egyik legnagyobb problémája, hogy sokkal több kalóriát viszünk be a szervezetbe, mint amennyire szükség van, és a mozgásszegény életmód következtében a felesleg zsírszövet formájában raktározódik. Ha a zsírszövet energiatároló kapacitása nem elegendő, olyan szervekben is felhalmozódhat, ahol normális körülmények között kis mennyiségben található, így létrejön az ectopiás zsírszövet a hasüregben a szervek között, ezen kívül a májban, az izomban, a hasnyálmirigyben, a szív felszínén, a vesék körül és az erek környezetében is.
A szervezet sejtjei egyre kevésbé fognak reagálni az inzulin hatására, rezisztenssé válnak, kialakul az inzulinrezisztencia. Emiatt egyre több inzulinra lesz szükség a normál vércukorszint biztosításához. Fontos megjegyezni, hogy az inzulin többek között gátolja a zsírbontását, elősegíti a tápanyagok raktározását.
Amikor a megnövekedett inzulinigényt már nem képes a hasnyálmirigy biztosítani, akkor elkezd a vércukor értéke kóros tartományba emelkedni. Először a prediabétesz, majd a diabétesz alakul ki. A folyamat gyakran hosszú éveken keresztül, akár 5-10 évig is észrevétlenül zajlik, mielőtt felismerésre kerül a cukorbetegség.
Említette, hogy az inzulinrezisztencia akár 7-10 évvel a diagnózis előtt is jelen lehet. Mi az oka annak, hogy ez az állapot ilyen hosszú ideig észrevétlen marad, és egy hagyományos rutin laborvizsgálat sem mindig mutatja ki?
Ennek oka, hogy a szervezetünk sokáig képes kompenzálni a kialakuló anyagcserezavart. A hasnyálmirigy a csökkenő inzulinérzékenységre fokozott inzulintermeléssel válaszol, így próbálja fenntartani a normális vércukorszintet. A normális éhgyomri vércukorszint nem zárja ki az inzulinrezisztenciát, vagy a korai szénhidrátanyagcsere zavart.
A folyamat előrehaladtával először az étkezést követő vércukorszint emelkedik meg kóros tartományba, miközben az éhgyomri érték még teljesen normál tartományon belül helyezkedik el. Ilyenkor a diagnózis felállításához glukóz terheléses laborvizsgálat szükséges, melynek során 75 gramm glükóz bevitele után követik a vércukor alakulását, emellett a HbA1c-vizsgálat is fontos, mely az előző két-három hónap átlagos vércukorszintjéről ad tájékoztatást.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a korai felismerés fontosságát, ennek kapcsán fogalmazódott meg a szakmai ajánlás a rizikócsoportok szűrése szempontjából 2-es típusú diabéteszre.
Mivel a betegség sokáig lappanghat, a megelőzésben kulcsszerepe van a célzott szűrésnek. Melyek azok a rizikócsoportok, akiknek életkoruk, életmódjuk vagy kórelőzmények miatt kiemelten fontos a rendszeres ellenőrzés?
- Mindenki, aki betöltötte a 45. életévét.
- Minden, terhes diabéteszen átesett hölgy; szűrés egy-két évente a szülés után.
- Azok, akiknek van prediabétesze: magasabb az éhgyomri vércukra, vagy volt már korábban vércukor terheléses vizsgálata, és a 120 perces érték meghaladja a normál tartományt, de nem éri el még a 2-es típusú diabétesz kritériumát. Leegyszerűsítve a szakmai társaságok ajánlásai alapján ha az éhgyomri érték 5,6 mmol/l fölött van, vagy a 120 perces érték 7,8 mmol/l, de kevesebb, mint 11,1 mmol/l, ezeket az értékeket tekintjük prediabéteszes tartománynak. Őket évente szűrni kell.
- Azok, akik 45 évnél fiatalabbak, de a testtömeg-indexük már meghaladja a 25kg/m2, tehát átlépnek a túlsúlyos kategóriába és a családban egy elsőfokú rokonnak cukorbetegsége van, vagy volt valamilyen szív-érrendszeri előzménye, akár egy infarktus, stroke vagy akár egy alsó végtagi verőérszűkület úgyszintén háromévente szürendők.
- Ha jelen van magasvérnyomás betegség, vagy már látható az emelkedett vérzsírszint értéke laborvizsgálat kapcsán, úgy náluk is el kell végezni a szűrést a fenti időintervallumban.
- A hölgyek esetében, ha ott van a kórelőzményben a policisztás ovárium szindróma, náluk is szükséges a fenti vizsgálat három évente.
- Az úgynevezett morbid elhízottak, akiknek a testtömegindexe meghaladja a 40 kg/m2-t, esetükben is három évente javasolt a szűrővizsgálatok elvégzése a korábbi negatív terheléses vizsgálatok esetén.
Mi a helyzet azokkal, akik nem tartoznak egyik említett rizikócsoportba sem? Milyen árulkodó tünetekre érdemes odafigyelniük, amelyek már a kialakult betegségre utalhatnak – például az 1-es típus esetében?
Az 1-es típusú diabéteszeseknél a tünetek megjelenése viszonylag gyorsan történik, néhány hét, de gyermekeknél néhány nap is elegendő. Tünetei: hirtelen fellépő fogyás, szomjúságérzés, gyakori és nagy mennyiségű vizelés, fáradékonyság, továbbá előrehaladott állapotban előfordulhat hányinger, hányás, acetonos lehelet is – ezek felhívják a figyelmet arra, hogy cukoranyagcsere-zavar állhat fenn. Ilyen tüneteket tapasztalva minél korábban orvoshoz kell fordulni, hogy megóvjuk a beteget az életét veszélyeztető ketoacidózistól, és elindítsuk a szénhidrátháztartás helyreállítását
Ki kell hangsúlyozni, hogy ez nemcsak gyermekkorban és fiatal felnőttkorban, hanem bármely életkorban előfordulhat.
A 2-es típusú diabétesz esetében is ilyen egyértelműek és drámaiak a jelek, vagy itt sokkal nehezebb dolga van a páciensnek a felismeréssel?
A 2-es típus esetében az a nehézség, hogy nincsenek kifejezett, klasszikus tünetei, hosszú éveken keresztül tünetmentes. Tünetek közül fontos megemlíteni a fáradságot, csökkenő teljesítőképességet, homályos látást, vagy a visszatérő húgyúti vagy gombás fertőzéseket, vagy a nehezen gyógyuló sebeket. Előfordulhat, hogy már a felismeréskor szövődményes a 2-es típusú cukorbetegség, ezért fontos a korai felismerése és szűrni kell ennek érdekében, nem a tünetekre várni.
Ha valakinél már kimutatták a cukorbetegség előszobájának számító prediabéteszt, még van esély visszafordítani a folyamatot. Mit tehetünk a megelőzésért, illetve mi történik akkor, ha a betegség már kialakult?
Ha valakinek prediabétesze van, úgy ennek felismerése rendkívül fontos, mert nagyon sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Egy 5-10 százalékos testsúlycsökkenéssel jelentősen javítható a szénhidrát anyagcsere, és a vércukor akár normál tartományba is kerülhet.
Már kialakult 2-es típusú cukorbetegség esetén 15%-os testsúlycsökkenés akár a betegség remisszióját is eredményezheti, különösen a betegség korai szakaszában. Ez azt jelenti, hogy a beteg vércukorértékei a diabétesz diagnosztikus határérték alá kerülnek, a jó anyagcserének köszönhetően pedig mérséklődik a jól ismert szövődmények kialakulásának kockázata; a szív-érrendszeri betegségek, aszívizmot érintő infarktus, a stroke, az alsó végtagi verőérszűkület, vagy a kísérőszövődmények, mint a szem, vese és idegi érintettségek megelőzhetők.
Az elmúlt években óriási fejlődésen ment keresztül a diabetológia. Milyen korszerű gyógyszeres terápiák állnak ma rendelkezésre a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, amelyek már a szövődmények megelőzésében is hatékonyak?
Az elmúlt években a diabetológia szemlélete valóban megváltozott. Míg korábban a vércukorrendezés volt fókuszban, ma már előtérbe került a célszervek védelme, kihangsúlyozva az atherosclerotikus szív- és érrendszerei betegségeket, a szívelégtelenséget, a krónikus vesebetegséget és a zsírmájat, továbbá a testsúlycsökkentés is kifejezett hangsúlyt kapott.
Szerencsére a terápiás paletta bővülésének köszönhetően korszerű készítmények állnak rendelkezésre, úgynevezett kórlefolyást módosító gyógyszerek (disease modifying drugs, DMD) k. Aktuálisan két nagy csoportnak van lényegi szerepe, melyet a szakmai társaságok ajánlások formájában javasolnak:
- az SGLT2 gátlók a vesén keresztül távolítják el a cukrot azáltal, ezzel hozzájárulnak a szénhidrát háztartás rendezéséhez. Ezek a gyógyszerek bizonyítottan hozzájárulnak a krónikus vesebetegség előrehaladásának lassításához, csökkentik a szívelégtelenség miatti kórházi ellátást szükségességét, ezért ma már cukorbetegség nélkül is adhatók a fenti kórképekben.
- a GLP-1 alapú készítmények a hatékony vércukorcsökkentés mellett erélyes testsúlycsökkenést idéznek elő, aminek mértéke akár meghaladhatja a 20 százalékotis. Emellett jelentősen csökkentik a cardiovascularis betegségek progresszióját, lassítják a krónikus vesebetegség progresszióját és megnyújtják a a túlélést.
A cukorbetegség napjaink egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása, ma sokkal többet tudunk tenni ellene, mint bármikor korábban. A legfontosabb üzenetem az, hogy ne várjuk meg a kialakulását, ennek érdekében kövessük az egészséges életmódot, és rendszeresen vegyünk részt szűrővizsgálaton.
