Mikor érkezett a család legújabb tagja?
Ötödik gyermekként 2012. március 12-én érkezett a családba Sára Anna, aki lassan már négy hónapos. A mai nap nagyon fontos a pici életében, hiszen most először ivott almalevet.
Mindig is nagy családot szeretett volna?
Mindig. Ennek többek között az az oka, hogy én egy iker gyerek vagyok. Sajnos erőszakos módon elnyomtam az ikertestvéremet, aki nem volt életképes. Így félikerként már nulla perces koromtól testvérhiányban leledzek. Emiatt mindig is szerettem volna, hogyha az én gyerekeimnek sok testvérük van.
Nemrég született meg a kisbabája, mégis május 31-én öregségi nyugdíjazták.
Nem vagyok bolond, tudom hány éves vagyok és ismerem a nyugdíjazás törvényeit. Ez egy természetes dolog. Ami a legjobban bánt viszont az, hogy minden szakmai indoklás és empátia nélkül közölték velem a hírt egy SMS-t követően. Az üzenet szövege, amelyet az igazgató úr küldött, a következő volt: a jövő szezont érintő szakmai munkát illetően szeretettel vár az irodájában. Ilyenkor egy színész arra gondol, hogy az új szezon szereposztása miatt hívják be, hogy fogyjon le, hízzon meg, növesszen szakállt vagy nyírja magát kopaszra. Ezzel szemben május 31-én fél tízkor az igazgató közölte, hogy öregségi nyugdíjba küldenek, mert „nem bír tovább ellenállni a nyomásnak”.
Kihatással van ez a jelenlegi családi helyzetére?
Családellenes eljárással történt a nyugdíjazásom, hiszen akkor helyeznek nyugalomba, amikor egy pici baba érkezett a családba, ráadásul inkriminált időszakban ért a döntés. Előre szóltam volna és tartottam volna magam a szakmai szabályokhoz és a művész jövőjét meghatározó szerződési lehetőségekhez. Ha én búcsúznék el egy hasonló helyzetben lévő kollégámtól, akkor nem ebben az idősávban tettem volna, hanem előre szóltam volna és tartottam volna magamat a szerződésbeli időhatárokhoz. A nyugdíjazás tényét értem meg, az indoklását nem, amikor a költségvetésre mutogatnak. Az egyik legszínházellenesebb dolognak tartom, hogy ahelyett, hogy a dizájnon és a többi felesleges dolgon spórolnának, a humán erőforrással takarékoskodnak, ami kis híján színház ellenes merénylet.
Mivel tudná magyarázni a nyugdíjba helyezését?
Az életkoromon kívül sokfélével. Az utolsó negyed évben furcsa atrocitások értek. Furcsa stigmákkal öltöztettek fel. Én május eleje óta egy virtuális sárga csillagot viselek, ami engem nem zavar. Nekem jól áll a sárga. (Utalás a májusi Egerben történt botrányra – a szerk.) Az viszont megdöbbent, hogy ezt követően ilyen empátiátlan módon búcsút mondanak nekem, mint színésznek. Az egri mizéria után az ország különböző pontjáról vagy másfélszáz ember támogatott, s felemelte a telefont, hogy Józsi, veled vagyunk. A szegedi színház igazgatója vagy a művészeti igazgatója , tehát a szakmai feletteseim egy telefont sem engedett meg magának, hogy szolidaritásukat kifejezzék, ellenben az egri eseményeket követően útilaput kötöttek a lábamra. Nekem csak az fáj, hogy a családommal ezt tették. Számtalan pletyka kering rólam a köztudatban. Olyan hazugságok, mint például, hogy én a színház kapujában állva szítom a nézők elégedetlenségét. Ez képtelenség. Az igaz, hogy a szegedi utcákon tíz emberből nyolc megszólít és én természetesen beszélgetek velük, de nagyon-nagyon távol a színháztól, a munkahelyemtől.
Hogy tekint vissza a színházban eltöltött éveire?
A színi direktor nem csak egy ember, aki a többiek főnöke. A színház egy nagy család, ahol a színi direktor az apa. Engem is inkább papának szólítottak, mint direktor úrnak. Rengeteg jó és szép eredményem, szerepem volt, és igazságtalanság lenne ebből a sok élményből egyet-kettőt kiragadni, viszont ha meg kellene tennem, akkor azt mondanám, hogy azt élveztem a legjobban, hogy sok pályatársamból tudtam nagy sorsot formálni, felfedeztem őket és segítettem a karrierje elején.
Melyik volt az évek során a kedvenc szerepe?
Több ilyet is tudnék mondani. Elsőnek például a Dollár papa bravúros beugrása, amit eredetileg Király Leventére osztottam ki, aki viszont a premier előtt egy nappal lebetegedett. Miközben igazgattam a színházat, a súgó lánnyal fél napig tanultam a szöveget. A másik nagy kedvencem pedig Zsolt Béla Nemzeti drogéria című darabja, ahol a családapát játszottam. De a sok év alatt csak egyetlen egyet utasítottam vissza. Az Orpheusz az alvilágban című darabban Falloszt kellett volna játszanom, és tudjuk, hogy mit jelent ez a név, nem mellesleg a darab hihetetlenül ízléstelen átdolgozásban került színre. Így aztán ez alól a feladat alól felmentést kértem.
Láthatjuk még Önt a színpadon?
2013. április végén feltehetőleg lesz a Kisszínházban egy bemutató, Füst Milán Boldogtalanok című darabját mutatják be, amit egy román vendégrendező állít majd színpadra. Ha minden igaz, ebben a darabban kaptam egy szerepet úgy, hogy 2013. február elsején a kezembe adják az elbocsátási papírokat. A szakmában mindig is volt irántam érdeklődés, például a budapesti Madách Színház is meghívott. Jó lenne ha itt is dolgozhatnék, hiszen Szegeden van a gyönyörű családom.
Vannak tervei a nyugdíjas éveire?
Nem félek attól, hogy a szegedi Tescoban kell majd dolgoznom, mint éjjeli őr, de ha muszáj lenne, ettől sem riadnék vissza. Nem sok 67 éves ember mondhatja el magáról, hogy olyan jó fizikummal rendelkezik, mint én. A színi direktori posztra már soha nem fogok újrapályázni, de remélem, hogy a szakmai együttműködés nem szűnik meg végleg köztem és a Szegedi Nemzeti Színház között. Én úgy gondolom, hogyha a társulatnak vannak országosan elismert színészei, akkor őket megtartani kellene, nem pedig elbocsátani. Néha fáj a szívem a szegedi színházért és a szakmáért, de ez az én problémám.
Mit szól a jelenleg is zajló színházi felújításhoz?
Kevesen tudják, hogy ezt a projektet 2007 előtt még én indítottam el. Már régebben is szerettem volna, hogyha a fűtést önerőből tudnánk megoldani, illetve korszerűsítenénk a színház hűtő-fűtő technikáját. Márciusban például már elviselhetetlen hőség uralkodott az épületben, ami az előadások rovására is ment. Büszke vagyok arra, hogy strukturális változást tudtam kezdeményezni a Szabadtéri Játékok és a színház kettéválasztásában, épp úgy nem volt halogatható ez a korszerűsítés, mint például a fűtés kérdése.
Zsingor Tünde
