A súlyos szívelégtelenségben, szívhibában szenvedők száma világszerte növekszik: ezek a betegek szívátültetésre szorulnának, de az ilyen lehetőség a szükséglethez képest ritkán adódik. Egy magyar-német kutatócsoport fantasztikusnak hangzó, jövőbeli megoldás lehetőségét vázolta fel: új szív építését.
A statisztika első helyén világszerte a koszorúér-betegség okozta halálozás szerepel. Ezek az emberek többségükben nem aggastyánok, szerveik még sok évig bírnák, csak a működésre képtelen szívet kellene pótolni, hogy tovább élhessenek.
A szívátültetés lehetőségei igen behatároltak. Amikor a szervezetet vérrel ellátó bal szívkamra működését kell átmenetileg pótolni, arra már van olyan gép, amelynek beültetése bizonyos várakozási időt lehetővé tesz, de ez nem igazi megoldás. Világszerte folyik a kutatás más lehetőségek kidolgozása végett.
A Cardiologia Hungarica legújabb számában Soós Pál és magyar-német munkacsoportja vizsgálatának eredményeit tették közzé. A dolgozat áttekinti azokat a követelményeket, amelyeknek egy új, mesterségesen létrehozott, de bonyolult áttétek útján kifejlesztett természetes szívnek meg kell felelnie.
A szív jelentős munkát végző izompumpa. Ennek megfelelően mindenekelőtt háromdimenziós vázra van szükség, amelyben a sejtek olyan módon képesek egymással kapcsolatba kerülni, mint az eleven szívben, bírja a fizikai terhelést és ugyanakkor lehetővé teszi a létfontosságú tápanyagok mozgását.
A kutatók már a korábban olyan bioaktív anyagokat kerestek, amelyek szilárdak, mint az ipar számos területén bevált szintetikus polimerek, ugyanakkor megfelelnek az élő szervezetben lévő összetevők biológiai tulajdonságainak.
A magyar-német munkacsoport rendkívüli technikát dolgozott ki. Az új szív váza biológiai úton készül: a vágóhidakról beszerezhető sertésszív adja az alapot. Különleges módszerrel az eredeti sejteket leoldják a szívszerkezetről, így nincs antigén eltérés. A disznó és az ember szívének szerkezete, nagysága igen hasonló.
Erre a vázra a szívizomzat ráépítése a jövő, izgalmas tudományos feladata. A kutatók feltételezik, hogy ez a módszer lehetővé teszi az összehúzódni képes izomsejtek rátelepítését a sertésszív szerkezetére, sőt már a korai fázisban alkalmas lehet bizonyos szívműködést befolyásoló gyógyszerek hatásának mérésére is.
