– Nagyon örültem neki, hogy pályára kerültem Zajecarban, mert már elég rég nem voltam ennyi időt bent felnőtt meccsen, körülbelül tíz percet kaptam most. A védekezést, úgy érzem, elég jól megoldottam, sikerült ott lennem fejben, talán nem is kaptunk az oldalamról gólt. Támadásban viszont az egyetlen helyzetem is kihagytam, így ebben maradt hiányérzetem. Rengeteg szurkoló volt a mérkőzésen, iszonyatos hangulatot teremtett a 2500 néző, szinte a bíró sípszavát sem lehetett hallani. Trombitákkal, dobokkal, hatalmas hangzavart keltettek, de nagyon sportszerűek voltak, nekem tetszett. – utalt vissza a kupameccsre.
– Elsősorban az számít, hogy mennyire leszünk ott fejben. Annyit edzünk, és annyi fizikai munkát végzünk, hogy annak elégnek kell lennie a meccsen. Mentálisan kell erősnek lennünk, és csapatként működnünk, akkor szerintem itthon tartjuk a pontokat. Mindennek alapja a védekezés, és ebben a Zajecar elleni meccseken jók voltunk, és úgy érzem, sokat fejlődtünk ebben az utóbbi időkben. Kellően agresszívak vagyunk, sokat beszélünk, szervezetten működünk együtt. Támadásban még néha nem az optimális megoldásokat választjuk. Az őszi idény nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, nem álltunk össze időben az új igazolásokkal, de mostanra már úgy érzem, ők is beilleszkedtek, és egyre inkább egy csapatot alkotunk. A légiósok is egyre jobban értik a nyelvünket, ami sokat segít, tudjuk hogy szükségünk van egymásra a sikerekhez, összetartóak vagyunk. Egy nagyobb hullámvölgyön vagyunk túl, de megvan az a tartás a csapatban, ami kell a sikerekhez. – vélte a Békéscsaba elleni rangadó előtt két nappal.
