A hetekig tartó kánikula után utolérte az országot a hidegfront: hőmérsékletben tíz fok visszaesés, a lehullott csapadék mennyiségében pedig hónapokat pótoltunk. Persze azokat, akik szinte már egy éve készültek a következő Balaton Soundra, ez a kis kellemetlen apróság nem riasztotta vissza. Aki ott volt, kitartott, látogatási rekordok azonban már nem dőltek meg.
Fotók: MTI / Mohai Balázs
Szerencsére még a délután folyamán átvonult a napi kötelező vihar. Az eső azonban megnyugvást és napsütést hozott a zárónap utolsó fellépőinek és közönségének egyaránt. Az ég kitisztult, és a fesztiválozók újra kimerészkedtek sátraikból, a fedett helyek újra fellélegeztek. A bikinifelső azonban inkább csak dísz lett, vagy még inkább a pulóver alá került. A kötelező hangulatot a hideg ellenére is fogcsikorgatva tartották az emberek. Ha a boldogságért fizettünk, akkor azt is kell kapnunk, szórakozni kell. Sokak egész éves nyaralása teljesedett így ki a Balaton-parton és mondhatják, ettünk, ittunk, mulattunk, közben pedig még úsztunk, barnultunk, gyúrtunk és táncoltunk is. Nőtt a mellizmunk, fogyott a pénzünk. Összművészeti élménnyé azért nem teljesedett ki a Sound, bár ez talán a célja sem volt. Könnyed felszabadulás, könnyűzene irdatlan basszus alá rejtve.
A nagyszínpad első komolyabb fellépőjével leginkább az idősebbeket (értsd a Balaton Soundon leginkább domináló tizenéveseknél idősebbek) próbálták megcélozni. Hiszen a De La Soul elsősorban a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején volt igazán népszerű zenekar. Persze azért nem arról van szó, hogy csupán az 50. búcsúturnéjukon lennének, mint az Omega, hiszen folyamatosan jelentkeznek új anyagokkal azóta is. Legutolsó albumok az idén jött ki. Bár komolyabb visszhangot a 2000-es években inkább csak a Gorilazzal való közreműködésükkel váltottak ki. Ezzel együtt az, aki egy rendes hip-hop show-ra vágyott (a tömegjelenetek elmaradtak a színpad előtt), nem csalódott bennük. Az Mc-k tudták a dolgukat, és a basszus is úgy szólt, ahogy kell – összességében is egészen jó hangulatú show kerekedett.
Némi szünet után viszont rögtön nagyon is a mába repültünk, és egyből annak legpopulárisabb válfajába. Annak ellenére, hogy néhány komolyabb slágerrel is rendelkezik (Watch The Sun Come Up, Kickstarts, Changed The Way You Kissed Me) a fél nyolckor kezdődő Example még messze nem töltötte meg a nagyszínpad előtti teret. Számomra ennél is meglepőbb volt, hogy előzenekaros felállással próbálkoztak. Az erőfeszítés mindenképp értékelendő, bár azért az látszott, hogy ez inkább csak valami fesztiválgeg, az előadás ugyanis kissé enervált volt, leszámítva a lelkesen üvöltöző frontembert. Bár kérdés, ez mennyit javított a produkción.
Armin van Buuren
Bár már tavasszal kiderült, hogy a nagyszínpadra tervezett Björk-koncert elmarad, a hiánya még mindig érezhetően feldolgozásra várt. A helyére Armin van Buuren került, aki szintén stabil rajongói táborral rendelkezik, bár vitathatatlan, hogy ez a két csoport nem feltétlenül fedi egymást. Kérdés, kik jöttek és kik maradtak otthon a csere következtében. Ezt azonban csak olyan durva találgatások közepette lehetne megtippelni, amilyenbe most inkább ne merészkedjünk. Kívánok az izlandi énekesnőnek egy mielőbbi fűtött hangversenytermet Budapesten, megtölteni biztos nem lesz probléma.
Az este közeledtével már egyre nagyobb tömeg kezdett gyűlni a nagyszínpad elé. Csillagok helyett fényrudak hullottak az égből, szentjánosbogár módjára rajzottak el a színpad előtti réten. A VJ remek összhangra talált a zenével, és valódi oltárra emelte a sokszor krisztusi pózban feszítő lemezlovast. Az önfényezés azonban meglehetősen indokolatlannak tűnt. Bár nyilván nagy művészi magasságokba soha sem tört (a euro-trance műfaja ezt nem is nagyon kívánja meg), élvezhető és profi DJ és producer volt. Mondhatni, tényleg megérdemelte a sikert, ami azért nem mindig szokott a populárisabb műfajokban evidencia lenni. A Balaton Sound-os fellépése azonban szakmaibb szemmel nézve elég kiábrándító volt. Valamiért úgy gondolhatta, hogy ha már David Guetta is így csinálja, és ezzel sikerült letaszítani a korábbi első helyről a DJ Magazine közönségszavazásán őt, akkor tényleg egy DJ-nek az a feladata, hogy a pause/start gombokat nyomogassa, egymás után hányva a slágereket, különösebb logikai sorrend nélkül. Persze, ahogy Guetta, így Armin Van Buuren sem okozott csalódást az ekkor már viszonylag komolyabb tömegnek.
Képgalériáinkat a fesztiválról itt, itt és itt nézheti meg! – Fotó: Berecz Valter
A Party Aréna is természetesen ezt a réteget célozta meg, bár az euro-trance helyett a másik legnépszerűbb mai műfajjal, az electro house-zal. A fő műsorszám az előbb már említett DJ Magazine-szavazáson szintén top 10-es Swedish House Mafia egyik oszlopos tagja, Steve Angello volt.
Viszont vasárnap azok is kiemelkedő elbánásban részesültek, akik az elektronikus zene művészi értékeket is felmutató vonulatait kedvelik. A Telekom Teraszon az éjjel ugyanis a legínyencebbeket is kielégítő produkciókat láthattunk, főleg a deep house és az intelligens techno műfajából. Az első külföldi fellépő, a francia dOP egészen varázslatos volt, megmutatva, milyen az, ha házasítjuk akár az improvizatív jazzt a house-zal, és a tetejébe odateszünk egy olyan Mc-t, aki nemcsak harmonizál a zenével, de szinte hipnotikus állapotba hozza a közönséget. Emellett olyan gegekre is futotta, mint például a Shalom Alechem egy egészen érdekes feldolgozása, a show vége felé nyilván egyben kikacsintva az őket követő izraeli Guy Gerberre is. Aki szintén kiemelkedő produkciót nyújtott, alaposan felpörgette a bulit, megmutatva, hogyan kell a progresszív tánczenét úgy eladni, hogy azoknak se okozzon csalódást, akik elsősorban csak táncolni szeretnének.
A Telekom Terasz nagyon jó hangzása mellett egy-egy komolyabb basszusfutam egészen euforikus hangulatot teremtett a szett alatt. Persze nem okozott csalódást a háromkor kezdő olasz Tale of Us sem, akik az éjszaka domináló deep house műfajban az elmúlt évek legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtják folyamatosan, mind DJ, mind produceri minőségben.
Sokan már a buli vége előtt sátrat bontottak – ha a hétfő hajnal még nem is, a hétfő reggel már többeknek újra dolgos munkanap. A részt vevő korosztályokat tekintve persze sokan vannak, akik a vakációt már anyu nélkül töltötték itt, másoknak azonban komoly szabadságolásokra volt szükségük. Persze mindenkinek megérte. A zamárdi vasútállomás szinte a fesztivál off-programhelyszínének is kinevezhetné magát, mindenesetre szép emlékeket hagy a megfáradt távozókban. Mindenhol jól érezhetjük magunkat, és ettől szép ez az egész.
