Péntek este történt az eset Szegeden a 2-es villamoson. A Délmagyarország szerint két huszonéves fiú szállt fel a Károlyi kollégiumnál, az egyik rágyújtott. Az egyik utast, a 28 éves Dávidot ez felbosszantotta, odament és közölte a dohányzó fiatallal, hogy ez itt tilos. Válaszként füstöt kapott az arcába, erre ő elvette a cigit és elnyomta a padlón. Ekkor a dohányzó fiú nekiesett Dávidnak, ököllel ütötte az arcát.
A megvert fiatalember a lapnak arról panaszkodott, hogy noha tele volt a villamos, senki nem avatkozott közbe, talán csak egy nő kiabált, hogy “hagyja abba”. A bekamerázott villamos sem állt meg.
Amikor a támadó leszállt és Dávid fel bírt kelni feldagadt, vérző arccal, kérte a villamos adatait a sofőrtől. Feljelentést tett, de kiderült, csak ő egyedül, sem a villamosvezető, sem az utasok nem jelentették az esetet a rendőrségnek – olvasható a lapban.
Miért nem segítünk? Hogy aktivizáljuk a szemtanúkat?
A fővárosi Blaha Lujza téren történt hotelből kiugrásos öngyilkosság (szintén szegedi áldozat!) után ez már a második eset, amikor azt olvashatjuk, a tragikus eseményt sokan látták, mégsem segített senki. A segítségnyújtás, reakció elmaradását elsőre mindenki az elidegenedéssel, az emberi kapcsolatok megromlásával, az emberi természetünk elfajzásával magyarázza, utána pedig jönnek a lehetséges magyarázatok.
Pszichológiai tény, hogy a nagy tömeg szeme láttára megesett balesetek, bűnesetek áldozatai rosszabb helyzetben vannak, mintha 1-2 ember lenne csak a szemtanúja a dolognak. A sokaságban ugyanis megoszlik a felelősség, a “más majd segít, én sietek/nem vagyok kompetens/félek” típusú magyarázatokkal könnyebben menti fel magát a tömegben álldogáló egyén. Az áldozatnak – ha képes rá – ilyenkor oda kell fordulnia a “nézőkhöz”, és segítséget kell kérnie, meg kell szólítania őket, hogy többet ne érezzék azt, nincs semmi tennivalójuk az ügyben. Az erőszakos támadó is meghunyászkodhat, ha látja, a “tömeg”, az emberek egy csoportja nyíltan az áldozatát támogatja. A szakértők vélekedéséről – egy idei júniusi eset kapcsán – itt olvashat részletesebben.
Nem csak a magyarok nem segítenek:
