Belföld

Ezért kell figyelni a depressziós tinikre!

Egészségesnek látszó serdülő gyermekének mostanában még az élettől is elment a kedve? Zárkózott, levert, nem csinál igazán semmit sem szívesen? Van egy pont, melyen túl nem írhatja mindezt a serdülőkor számlájára. Lehet, hogy ez már depresszió!

„Engem senki sem szeret, nem is akarok találkozni senkivel. Nincs kedvem semmihez, úgysem vagyok jó semmiben. Egyedül akarok lenni, és hagyjál aludni. Különben is, tökre nem érdekel az egész” – hangzik el a 15 éves kamaszgyerek szájából.

Mit tehet ilyenkor a szülő? Korábban életvidám, erőtől és tettvágytól duzzadó gyermeke teljesen megváltozott. Levert, nem talál olyan elfoglaltságot, ami örömet okoz neki, szétszórt, nincs étvágya, sokkal többet alszik, mint addig, érdektelen barátaival és a korábban szívesen űzött tevékenységekkel szemben is. Ez még vajon belefér a serdülőkori válság normális lefolyásába? Vagy esetleg több annál?

Tény, hogy a serdülőkor viharos időszak. Mérhetetlen sok változás zajlik egy időben, és nem könnyű ezek között sikerrel lavírozni. Valamint nem könnyű az ebben a viharban harcolót elviselni. A kamasz persze nem érti, miért érzi magát úgy, ahogy, de nem is osztja meg érzéseit szüleivel. Így szülőként egyet lehet tenni: kivárni és elviselni; és ott lenni szükség esetén. Mivel ez az az életszakasz, amikor normálisan is jelentkeznek viselkedésváltozások (amikor az a baj, ha nincs baj), nehezen válik elkülöníthetővé a még normális az adott esetben kórostól.

Tovább olvasom! >>

Ajánlott videó

Olvasói sztorik